Big(s) in Japan

Most nem egy nagyobb témát veséznénk ki, mint itt és itt, hanem több kis meghökkentő, hamisíthatatlan japán fantasztikumot mutatunk be. Jöjjön egy kis vegyesfelvágott…vagyis inkább sushi válogatás. :)

1. Automaták mindenhol

Japánban tuti, hogy sosem maradsz szomjas! Erről a minden sarkon (értsd: minden sarkon!) megtalálható italautomaták gondoskodnak. Persze nem árt, ha van nálad egy kis apró vagy a tömegközlekedéshez használatos feltöltős kártyád. Az automatákban mindig találsz ásványvizet, üdítőt, rengeteg féle hideg kávét vagy épp energiaitalt. Ittlétünk során láttunk már cigi, jégkrém (ezt sűrűn használjuk is), snack, palacsinta, fagyasztott péksüti, mirelit húsos és sör automatát is. Női mosdókban pedig a nehezebb napokon szükséges eszköztárat is beszerezhetjük hasonló eszközökből. A cigi és a sör esetében nem tudom, hogyan ellenőrzik a vásárló korát, de a japánokban elég erős az a meggyőződés, hogy a szabályokat senki sem szegné meg, így szerintem a szupermarketekhez hasonlóan, itt is az önbevallás a módszer.

Zsombi hamar megtanulta, hogyan szerezheti meg kedvenc almalevét :)

A gépek sajnos bankkártyát nem fogadnak el (ez ebben az országban már nem is meglepő), cserébe viszont szinte sosincs készlethiány az egyes termékekből. És ezek a kis ellátó egységek tényleg mindenhol ott vannak: az utca elején, az utca végén, a bolt előtt, bent a bolt előterében, a játszótéren, a múzeumban, lent a metróban, fent a vasúti peronon, bent a váróban, szóval tényleg biztos, hogy 5 percen belül talál egyet az ember. Ezt a rendszert igazán átvehetnénk otthonra, szerintem nagyon kényelmes és a boltokat nem hinném, hogy az vágná földhöz, hogy a hazafelé sétáló és a melegben kitikkadó vásárlójelölt nem ott veszi meg a fél literes vizet. Nyilván, itt azért az árakon látszik, hogy ez egy kényelmi funkció, 40-50 %-kal drágább minden, mint a boltokban.

"Leszaladok az automatához egy kiló karajért, majd jövök"

2. A nagy WC-kultúra

Japánban a wc-kre és úgy cakkumpakk a mosdókra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek kényelem szempontjából, mint pl. egy hotel szobára. Az egyik – nem hátrányos – jelenség, hogy ha túl sokat ittál a fent említett automatákból, akkor sem kell izgulnod, mert mosdók is közel ugyanolyan sűrűn jönnek veled szembe. Vannak szinte minden boltban, minden egyes metró- és vasútállomáson, Toyota központjában pedig majd' minden játszótéren, illetve a főbb járdák mentén kb. 100 méterenként. Ja és itt sehol sem kell kotorászni a pénztárcánkban, hogy van-e egy százasunk, neadjisten kétszázasunk, mindenhol ingyen használhatjuk az illemhelyet. A szabadtéri mosdók egyébként elég nyitottak nyílászárók tekintetében (a férfibe gyakran be lehet látni), így azzal számolnunk kell, hogy nem annyira tiszták és dolgunk végezte közben egy egész fecskecsalád csicsereg majd felettünk. Személy szerint én nagyon örülök ennek a sűrűségnek, mert egyrészt nekem szinte félóránként pisilnem kell, nameg Zsombi épp most válik szobatisztává és ez nagyban megkönnyíti a dolgot.

Egy csinos kis köz-toalett

Arról már írtunk itt, hogy magukat a wc csészéket, ülőkéket és tartályokat milyen elképesztő funkciódömpinggel ruházták fel, de azóta láttunk még extrát: már nem egy helyen fedeztem fel az „öblítés hang” gombot, ami folyamatosan zúgatja a tartályból lefolyó víz hangját, ezzel is ihletet adva annak, akinek idegen helyen nehezen indul meg. Ezek nem normálisak, komolyan. :)

Ami viszont szintén lemásolandó példa, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a gyerekekre. Egyrészt, sok mosdóban nagyon nagy a tér, hogy babakocsival is elférhessen a szülő, vagy éppen külön parkolóhelyet jelölnek ki a járgánynak a helyiségen belül. Főleg a frekventáltabb helyeken, mint a plázák, a bejáratokon nem csak férfi és női jel van, de van csak gyerek, illetve szülő (jellemzően anyuka) + gyerek is. Nagyon cuki mini wc csészékkel és piszoárokkal találkoztunk már, amikhez természetesen törpe méretű mosdó is dukál. Zsombi nagyon élvezi a „pici wc-k” keresését. :) Ha nincsen kicsinyített más, akkor sok helyen van kitéve wc szűkítő is. Ezt is bátran használhatjuk, ugyanis az ülőkékhez mindenhol külön fertőtlenítő szer van a falra szerelve, amivel körbe törölhetünk mindent. Akinek kisfia van, annak van még egy jó lehetősége a pisiltetésre, konkrétan a tradicionális japán illemhelyek, amiket a földbe süllyesztettek. Sokszor az ajtókon fel is tüntetik, hogy japán vagy nyugati stílusú ülőkét rejt-e maga mögött. Sorban állásnál nem hátrány tudni. Akinek járni még nem tudó gyerkőce van és nem szeretné az előtérben a babakocsiban hagyni, az csak becsússzantja a bébit a falra szerelt kenguruba és gond egy szál se.

Egy japán stílusú wc, háttérben a "gyerektartóval"

Egy átlagos illemhely egy metróállomáson...

Ha nem gyerekkel van tele a kezünk, hanem pl. telefonnal, kistáskával stb., akkor olyanra is van példa, hogy az ajtót bezárva, a kis retesz egy tálcát fordít fel magával, amire bátran lepakolhatunk. Tehát ahogy azt már ennyi idő alatt is megszokhattuk, a japánok itt is mindenre gondoltak.

3. Arigato gozaimasu (ありがとうございます)

Az első japán kifejezés, amit landolásunk után megtanultam, az kétségtelenül az "arigato gozaimasu", vagyis a köszönöm szépen. A japán, amennyire büszke nép, ugyanannyira alázatos is. Egyszerűen mindenki mindent megköszön. Nyilván vannak a – remélhetőleg - nálunk is egyértelmű helyzetek, mikor előre enged valaki, vagy megkaptad a kikért kávédat, esetleg útbaigazítást kaptál valakitől. Nade itt például a vonaton az automata szöveg megköszöni, hogy velük utazol, majd minden állomásról elindulva megköszöni hogy türelmes voltál, amíg a vonat menetrendszerint megállt és persze megköszönik, hogy velük utaztál, ha esetleg leszállnál. A bankautomata is nagyon hálás, mikor pénzt veszel le. De ha már automata…a legszürreálisabb élmény az volt, mikor egy autópálya pihenőben elmentem pisilni és mikor épp elkezdtem a dolgot, a wc angolul (!) megköszönte, hogy használom. Aztán kb. két hete találkoztunk egy hölggyel, aki megköszönte, hogy megsimogattuk a kiskutyáját. A buszsofőr folyamatosan ezt dödörgi menet közben, felszállásnál és leszállásnál is a mikrofonba. Ha például a Mekiben vagy bárhol máshol megrendeled az ételt, megköszönik, s ha megkapod, szintén megköszönik. Ha engem engednek előre az ajtón, velem együtt ők is hálálkodnak és hát már ne is beszéljünk Ricsi rendőrségi kalandjáról, amikor szintén elhangzott vagy tízszer a bűvös kifejezés. Emellett persze csoda, hogy nem kap mindenki lumbágót, mert minden egyes alkalommal meg is hajolnak, ahogy az üdvözlésnél és az elköszönésnél is. Néha már sok ez a „jópofizás”, bár inkább több legyen, mint kevesebb. A bocsánat kérés (sumimasen - すみません) szorosan követi TOP listán a "köszönömöt".

Hajlongás és bocsánat kérés egy útépítést jelző táblán

4. Udvariasság

Az előző ponthoz kapcsolódik, hogy a japánok extrán udvariasak és segítőkészek. Velünk nem egyszer történt meg, hogy egy helyzetben fél percnél tovább hezitáltunk és már pattant is mellénk valaki segíteni. Volt, hogy nem tudtuk, hogyan töltsük fel a kártyánkat a vasútállomáson és egy angolul beszélő hölgy idejét nem sajnálva, még az állomáson szolgálatot teljesítő hivatalnokkal is egyeztetve segített nekünk.

Ha meg babakocsival közlekedünk, akkor aztán miénk a világ. Mindenki előre enged mindenhol, a lift elől pedig szétrebbenek, ha odaállunk a várakozókhoz. Amikor Zsombival kalandozni indulunk a Morikoro parkba, mennünk kell 1 egész megállót a helyi járatos busszal. Több alkalommal is, mikor felszálltunk, a sofőr már ki is pattant és az előttünk lévő két ülést egy pillanat alatt összeorigamizta, hogy könnyen elférjen a babakocsi. Hiába mondtam (mondtam...mutogattam), hogy csak egyet megyünk és a babakocsi be is volt csukva, a sofőrt nem zavarta, ez neki nem fáradtság. Ugyanezen a napon, hazafelé történt a következő: leszálltunk a vonatról nagyon fáradtan és a megállóban nem volt lift, csak rengeteg lépcső. Zsombi már nem volt együttműködő így ő ki nem szállt a babakocsiból. Amíg gondolkodtam, mi legyen, egy férfi kiabált nekem a másik peronról, hogy jön segíteni. Lerohant az ő oldalán, majd fel a miénken, s egészen a kijáratig cipelte a babakocsit és az összes cuccunkat. Nem győztem hálálkodni. Egy másik esetben pedig szemtanúja voltam, ahogy egy látássérült felszáll a vonat első vagonjába, de nem ül le, kicsit gondolkodik. A vonatvezető ezt észrevette és kijött a kabinból (!) és kedvesen, mosolygósan nagy hajlongások közepette megbeszélte vele a helyzetet. És még így sem késett a vonat egy percet sem! Ezekhez e gesztusokhoz egész könnyű hozzászokni, legutóbbi buszos utazásunkkor a sofőr nem volt túl segítőkész és én már szinte meg is sértődtem. :) Na, de azért mi is viszonzunk nekik, hiszen itt van híresen kedves és önzetlen férjecském is, aki ott segít, ahol csak tud. Például a Morikoro Parkban dombnak felfelé tolt egy egész családra való lurkót (kettőt), mert a kis kocsival az anyukájuk nem bírta felvonszolni őket. Persze ilyen példák otthon is vannak nálunk, de ennyire sűrűn és magától értetődően nem fordulnak elő.

5. Minden hideg

Japánban imádják a hideget. Az automatákban és a boltokban kapható italok egytől-egyig jéghidegek. Az éttermekben, cukrászdákban, bárhol, ahol kimérve vehetsz innivalót, mondanod kell, hogy nem kérsz bele jeget, különben nézegetheted a poharadba kapott jéghegyet. Voltunk nem rég egy szabadtéri múzeumban, ahol Ricsinek szinte vitatkoznia kellett az egyik büféssel, aki nem akarta neki eladni az ásványvizet, mert az csak egy kicsit volt hideg. Svédasztalos vacsoránál a kitett, felkockázott friss gyümölcsök fagyott állapotban voltak felszolgálva. Míg én 10 perc alatt ettem meg egy kockát, addig japán barátaink csak úgy kapkodták be egymás után. Mondanom sem kell, jeget is lehet kapni mindenhol és mindenféle kiszerelésben: zsákban, fedett pohárban, kockában, kásában, de fél literes üdítőt is lehet venni jéggé fagyasztva. Kíváncsi vagyok, hogy ha télen rendelek majd egy forró teát, eléri-e a langyos hőmérsékletet…

A poharas jeget megtöltheted a bejáratnál lévő automatából és máris kész a jeges kávé

6. Légkondi

Nem csak inni, érezni is imádják a hideget. Ahogy arról már írtunk, a japán nyár elviselhetetlen, égeti és főzi az embert egyszerre, bármilyen enyhülésért odaadnánk fél karunkat. Az itteniek ezt az enyhülést kicsit túlzásba viszik, legalábbis a mi sztenderdjeink szerint. Mindenhol megy a légkondi és extrán alacsony hőmérsékletre állítva. Simán van vagy 20 fok különbség a kinti és a benti hő között (jó, ennyi nyilván nincs, de ha a 35°C-ról bemegy valaki a 26°C-ba, konkrétan fázik egy-két percen keresztül). Megborzongva lépünk be minden boltba, játszóházba, autóba és vonatszerelvénybe. Zsombinak mindenhova vinni kell zoknit és hosszúujjú pólót a 40 fokban is, felkészülve a klímatámadásra. Mikor megkérdeztük a minket beköltöztető Japan Mobility-s hölgyet, hogy hogyan kell kitisztítani a klímát, mert otthon nem szoktuk használni, azt hitte másik bolygóról jöttünk.

A vonatozáshoz nem árt felöltözni

7. „Ballon” ing és más utcai hűtőalkalmatosságok

Szóval a japánok, ha tudnának, akkor az utcán is nyomnák a légkondit….ja, tudják! Első heteinkben jártunk, mikor láttam, hogy egy utcán elsétáló fickó nagyon furcsán van elhízva. De aztán tovább néztem és megállapítottam, hogy az nem zsírpárna…de nem is izom…aztán rájöttem, hogy levegő! A japánok kitalálták a tutit, a beépített szellőzővel rendelkező ruhát. Az említett úriemberen ez egy csinos ing volt, de láttunk már utcai mellényben, kabátban, pulcsiban, s természetesen az útépítők és egyéb szabadtéri munkások is használják. Nagyon hülyén néz ki, te kétségtelen, hogy egy 40 fokban történő fűkaszáláshoz nagyon jól tudna jönni otthon is.

Ha valakinek a fenti megoldás nem fér bele az ízlésébe, akkor még mindig ott a kézi ventillátor, amit az itt élők 80% a telefon mellet hord valamelyik kezében. De utcai hűtésre sokan hordanak előre fagyasztott "guminyakörvet" is. Olyan, mint egy jéghideg mini hulla-hopp karika, amit nyakban hordanak.

8. Műanyag ételek

A japán étlapok mindig tele vannak képpel. Ami számunkra előnyös dolog, mert ha már elenyészően kevés angol szöveggel kényeztetnek minket, legalább az megtudhatjuk, hogy néz ki az a kaja, amiben nem tudjuk, hogy mi van. A folyamatos fejlesztés (itteni terminológiával "Kaizen") azonban azt eredményezte, hogy már a képeknél is tovább haladtak: függetlenül a hely színvonalától, típusától, nagyon sok étterem kirakata az általuk kínált ételek kitálalt, műanyag változataival van tele. Tehát abszolút élethűen láthatod, hogyan fog kinézni a megrendelt fogás. Nem egy haszontalan dolog, de nem is annyira étvágygerjesztő.

Itt semmi sem igazi

9. Különleges jelzések

Az előzékenységet azok körében is lehetővé teszik, akiken első ránézésre nem látszik, hogy szükségük van rá. Az egyik ilyen a „Babát várok biléta”, amit  az anyukák már a terhesség korai szakaszában (ki mikor szeretné tudatni a világgal) kifüggeszthetnek a táskájukra. Így a tömegközlekedésben például megilleti őket az elsőbbségi hely és mindenki más is tisztában lesz a várandósság tényével.

A másik terület, ahol ilyen jeleket láthatunk, az a vezetés. Például, a friss jogsival rendelkezőknek kötelezően ki kell tenni egy zöld-sárga színű nyíl alakú matricát a kocsijukra…és itt a friss jogsi egy évig tart. Van viszont ennek egy sokszínű, kör alakú párja is, amivel pedig a 70 év felettiek jelezhetik, ha szeretnék, hogy nekik már nem annyira gyors a reakció idejük. 75 év felett ezt már kötelező kitenni.

10. Keresztbe zebra

Végezetül egy apró érdekesség. Japánban sok kereszteződésben nem felváltva, hanem egyszerre zöld vagy piros mind a négy gyalogos lámpa. Így szabad jelzés esetén keresztbe is átmehet az ember, ami néha egy plusz, diagonál irányú zebrával és hozzá tartozó lámpával is meg van támogatva.

Zebrák Toyota-ban

A leghíresebb talán Tokyo egy igen nagy kereszteződésében látható (Shibuya kereszteződés). Ez annyira nagy és látványos, hogy a reggeli beszélgetős műsorok is előszeretettel mutatnak élőképet onnan aláfestés gyanánt.

A híres Shibuya