Ricsi írt a pénzkeresésről, így nyilván én írok arról, hogyan lehet azt elkölteni…khm megfelelően gazdálkodni vele. :) Ebben a blogban most a legjellemzőbb bolt típusokat, azok érdekességeit és elnagyolt kínálatát taglaljuk. Azért elnagyolt, mert elkezdtem ugyan írni a részleteset, de kisregény lett belőle, így a polcok tartalma majd egy következő blog témáját képezik, egy kis ár összehasonlítással együtt.

Nézzük hát, hol költhetjük el Japánban a pénzünket.

A jolly joker kisboltok

A vásárlás témájába kicsit már belekóstolunk, rögtön az elején, hiszen 3 napos nagoya-i kalandunk során rá voltunk utalva a „konvinyikre” (convinience store). Akkor már írtunk arról, hogy a kész és félkész ételek egész garmadája található itt, illetve ha esetleg valakit elkapott a japán zuhé, itt a cseregatyától a pólóig mindent beszerezhet gyorsan, olcsón. Mert hogy hiába kényelmi boltok ezek - ahogy a neve is sugallja - az árakon ez nem látszik. Itt nincsenek akkora árkülönbségek a kisboltok és a nagyáruházak kínálata között, mint Magyarországon. Ezek az üzletek nem csak a gyors kaja beszerzést biztosítják nekünk, de mindegyik ATM-mel felszerelt, lehet önkiszolgáló módon nyomtatni és fénymásolni, sőt sporteseményekre is itt lehet kapni jegyeket, valamint a csekkeket is itt kell befizetni. Meg voltak lepődve, hogy nálunk ezt a postán kell intézni. És persze nem túl meglepő, de annál bosszantóbb módon a csekkeket csakis készpénzzel lehet kiegyenlíteni. De bármire is van épp szükségünk, 90%, hogy azt a „konvinyiben” el tudjuk intézni vagy meg tudjuk venni. És tehetjük ezt a nap 24 órájában, ugyanis éjjel-nappal nyitva vannak.

Second hand

A japánok egyik alapfilozófiája a „Mottainai”, vagyis, hogy ne pazarolj, ahogy apukám mondaná, „jó lesz az még valamire”. Talán emiatt is, rendkívül elterjedtek a szigeten az úgynevezett „second hand” boltok, vagyis a használt cikkeket kínáló áruházak. És ezek itt tényleg áruházak, nem turkálók, nem outletek, hanem olykor két emeleten kutakodhatunk a használt kincsek között. Persze japános precizitással vannak becsomagolva, kategorizálva, felcímkézve és szépen sorban elhelyezve a polcokon. Itt vettük Zsombi babakocsiját, ülésmagasítóját és gyerekülését, illetve több játék vonatos kincsre is rábukkantunk már. De találhatunk teljes lakásberendezést is bútortól a kis- és nagygépekig, a sosem használt eccájgon keresztül. Meglepő módon lehet kártyával is fizetni! Sőt, ide bárki beadhatja a holmiját. Viszel egy halom ezt meg azt, meg amazt, ők mondanak rá egy árat és vagy elfogadod, vagy mész máshová, mert itt alkunak bizony nincs helye. Japánban mindennek megvan az ára és az értéke, úgyhogy ha nem akarod végigsérteni a pincért vagy a fodrászt, meg ne próbálj nekik borravalót adni!

Donki

Na igen, a Donki, becsületes nevén Don Quijote, egy külön kategória. Van normál és mega méretű is, de mindkettőre igaz, hogy belépés után tuti, hogy az összes érzékszervünk sokkot kap. Ahogy Attila mondta, több percre van szüksége az agyunknak, hogy felfogja, mit lát. Képzeljük el a nagy Tescot, a Decahtlont, a Media Marktot, az Euro Familyt, a Freshnapfot és a Régió játékot egybegyúrva… ez a Donki. Egyszerűen minden van! És ezt a mindent ők igyekeztek a lehető leghelytakarékosabban összesűríteni és szinte minden egyes terméknek külön hirdető- és fénytáblát készíteni. A sorok között nagyon szűk a hely, a polcok mind a négy oldala tele van termékkel, a plafonról 10 centinként lóg egy színes hirdető tábla, fel-felbukkannak a futófények és természetesen óriási lárma van, mert megy a zene, a hangosbemondó és az összes TV. Egyedül nem sokszor mertem ide bemenni, mert fekete lyuk módjára szippantana be, de mikor családdal voltunk, a végén a pénztárnál akkor is fogtuk a fejünket. :)

Belépés utáni látvány

Nem kezdem el sorolni, hogy miket lehet kapni, mert elfogyna a teljes blog karaktere, de itt láttam például majdnem egyedüli módon Milkát, magyar mézet, Jagert, és mindenféle formában snack gyanánt szárított polipot. :) Tehát ha nagyon keresünk valamilyen különlegesebb vagy külföldi élelmiszert, akkor nagy eséllyel itt találunk. Legutóbb például fehér egész mákra bukkantam, mint fűszerre, pedig elvileg tilos behozni az országba, mint ahogy sok más helyen is így van. Mákot nekünk is csak az Amazonról sikerült rendelni. A Japánban gyártott Thomas a gőzmozdony vasúti készlet minden egyes darabját be tudjuk itt szerezni…és bizony meg is tesszük. :) Illetve bármi extrára van szükségünk, például félsátor, úszógumi, futócipő, ezeket is mind-mind megvehetjük itt. Szóval sokáig a Donkiban tartózkodni tutira agyi károsodást okoz, cserébe viszont mindent kipipálhatunk a bevásároló listánkon.

Szárított cukiságok

Mákunk van :)

100 jenes, avagy az „Életet koordináló boltok”

100 jenes = nőket, főleg anyákat beengedni életveszélyes! :) Itt mindenféle haszontalan dolgot vehetünk olcsón szóval eléggé olyan, mint a Pepco és az Euro Family szerelemgyereke. Bevallom, néha, mikor hétvégén mindkét Nagy horpaszt ebéd után, én elszökök ide egy kis örömvásárlásra. A 100 jen azonban valójában 110 jen, itt minden boltban az a szokás, hogy a nettó árat tüntetik fel a termékeken mézesmadzagként, a valóban fizetendő, adóval terhelt összeg kisebb betűmérettel, zárójelben szerepel. Itt már legalább lehet kártyával fizetni, viszont sokkal nagyon számban vannak jelen az automata pénztárak. De múltkor például túl lassan szerencsétlenkedtem vele és a boltos fiú egy szempillantás alatt termett köztem és a gép kötött és kicsit gyorsabban folytatta a csippantást.

A ruhaboltokban van még érdekesebb kasszarendszer, ami szintén automata. Ott elég ha az összes vásárolt terméket beszórod a mélyedésbe és a gép 5 mp alatt beszkenneli, hogy mit vettél és mennyit. Ha egyetértesz az eredménnyel, akkor már választhatod is a fizetés módját.

Élelmiszerboltok

Otthon is szeretek a megszokott boltjaimban vásárolni, mert ott mindenről tudom, mi hol van. Így Japánban is ezt a mintát követem, itt főleg nem kockáztatom meg, hogy betévedjek a sűrű erdőbe. Így az ideiglenes szállásunkon a Meglia, míg itt, Josuiban a Valor az élelmiszer bevásárlásaink fő támogatója, így e tapasztalatokkal vágok neki ennek a fejezetnek. Előbbi egy kisebb bolt volt egy pláza aljban, kicsit olyan hatása volt, mint mikor Várpalotán még a skála aljában volt a CBA. :) A Valor viszont egy kis Tesco méretű szupermarket, annyi különbséggel, hogy itt csakis élelmiszer van és minimális pipere. Előbbi nem annyira támogatta a gyerekekkel történő bevásárlást, mert az ültetős bevásárlókocsi gyerekülése már elég kicsi volt, Zsombit majdnem ki sem tudtam szedni belőle, mikor „felpróbáltuk”. Illetve van egy nagyon vagány kisautós megoldás is, amiért ugyan előbb fel kell menni a 2. emeletre, majd a vásárlás végén vissza is kell oda vinni, de Zsombi imádta. Egy bibi volt csak vele, ha vásárolni is szerettem volna, akkor egy kézzel kellett irányítanom, mert a kosarat nem tudtam ráakasztani. De hát a babakocsikkal is ez az örök probléma.

Ez egy pöppet szűk

A Valor ezzel szemben már széles skálát biztosít nekünk a gyerekkel vásárláshoz. Van bébiknek való döntött ültető, a bölcsis-ovis korosztálynak pedig cuki beülös kisautó, aminek a tetejére anyuka ráhelyezheti a kosarat. Ha két gyerekkel vágnánk neki a shoppingnak, akkor ezen a járgányon még van egy szokásos kihajtható gyerekülés is. Szintén két gyerekesre tervezték a másik bevásárlókocsit, ahol a kihajtható gyerekülés mellett a nagyobbik részére egy „testvérfellépővel” toldották meg a kocsit. Másik jellemzőjük egyébként, hogy nem kell egyikbe se érmét tenni, nincsenek összeláncolva. Egyébként tudja valaki, hogy nálunk ez miért van? Belegondolva, annyira felesleges. A bevásárlókocsik mind úgy vannak kitalálva, hogy nem abba kell bepakolni, hanem a műanyag bevásárlókosárba és azt kell a kocsira helyezni, nagybevásárlás esetén biztosítanak dupla-kosaras verziót is. Ez a hibrid megoldás a pénztárnál nyer értelmet.

Rengeteg variáció

Japánban a pénztárnál fizetni maga a nirvana állapota. Itt nincs ám őrült áru-suhanás, konstans pittyegés, szanaszét guroló palackok, lihegve pakoló családok. Leemelem a zöld kosaramat a kocsiról és úgy ahogy van, ráteszem a pultra (futószalag nincs, csak akkor pakolok le, amikor én jövök). Előre sétálok a fizető részhez és várok, teljes nyugalomban, amíg a tetris világbajnokság nyugalmazott tabellásai elképesztő módon pakolják át a dolgaimat a rózsaszín kosárba. Nehezek alulra, könnyen nyomódók felülre, maszatolósak bezacskózva, mindezt úgy, hogy fél centi felesleges hely sem marad a kosárban (Ricsi kommentje: Én valóban azt vártam az első ilyen élményünknél, hogy a kosár aljába behelyezett fektetett tejjel végleg megtelő első sor fogja magát, villogni kezd és etűnik, mint a Tetris-ben). Ez kérem, művészet! A kosarat ráemelem a kocsimra, fizetek és elvonulok a külső pultokhoz szépen nyugodtan elpakolni a szatyraimba. A kasszásnak sem kell aggódnia, hogy nem stimmel majd a nap végi zárás, ő csak bedobja az általam adott pénzt a gépbe, az pedig kiadja a visszajárót, mint egy automata. Volt olyan bolt, ahol két kassza is volt egy pénztáron belül, így amíg én a fizetést intéztem, addig Erzsike már kezdte pakolni a következő vevő holmiját. Ami még érdekes, hogy biztonsági őrt én még nem láttam a boltokban (az más kérdés, hogy gondolom olyan kamerarendszerük van, ami még a bugyim színét is megmondja), valamint olyan helyre is tesznek ki megvásárolható árukat, ami már rég kívül esik a vásárlótér képzeletbeli vonalától, például közvetlenül a bejárathoz, ami kicsit el is különül a bolttól. A csomagoló pultoknál feltornyozva állnak az ingyen használható üres dobozok, illetve zacskókat is biztosítanak a csomagoláshoz. A pultok mellett pedig van víz- és jégautomata, utóbbi akkor hasznos, ha valaki mirelit árut vesz és szeretné, ha nem olvadna ki hazáig.

És akkor pár érdekesség a kínálatról, elöljáróban csak nagy vonalakban:

Itt nem létezik lédig. Azt nem tudom, hogy a Covid miatt van-e így, vagy mindig is ily módon működött, de minden zöldség és gyümölcs darabra/súlyra előre le van válogatva és becsomagolva. Persze ananászt vehetünk csomagolás nélkül darabra is és láttam már olykor almát és narancsot is csak úgy szabadon állva, de egyáltalán nem ez a jellemző.

A fenti példából is következik a kiakasztó tény, a boltokban rengeteg a csomagolás. Az almát, körtét általában 2-3-4-es csomagban lehet venni, ami úgy néz ki, hogy műanyag tálca, majd darabonként egy-egy poly-akármi hálóba belecsücsültetve és ez az egész kap még egy folpackot. És ugyanezt a három réteget kapja a szőlő is, fürtönként. A két grammos friss zöldfűszerek is keményebb műanyag dobozkában kínálják magukat. A vajak nem csak úgy a tégelyükben sorakoznak a polcokon, mint nálunk, hanem még egy plusz papírdobozba bújtatják őket. Szinte minden pipere holmi körbe van fóliázva és mire a mustárt kinyitod, szintén félig megtelik a kuka. Az édes kekszek, mint amilyen nálunk a vaníliás karika, a dobozon belül még egyesével külön-külön be vannak csomagolva. Szóval példaértékű, hogy ennyire figyelnek a szemét szelektálására és újrahasznosítására (amiről most már tényleg hamarosan írunk), de elborzasztó, hogy mennyi szemetet, főleg műanyagot termelnek.

Tripla csomagolás

A másik különbség hozzánk képest, az a kiszerelés. Mirelit esetében én otthon fél-1 kiló alatt ki se nyitom a hűtőt, itt viszont 150 gramm az átlag, a 300 gramm már nagyon ritka, ez itt durva adag. A fagyasztott készételek is általában 5-6 darabot tartalmaznak. A nyers zöldséggel sem esznek túlzásba, 3-nál több répát nem láttam még egybecsomagolva…látszik, hogy itt nem a vadas az egyik kedvenc.

Itt kókuszreszelékből is csak 15 grammosat találtunk

A kis adagok egyébként mindenben jellemzőek, és hát egyrészt valóban sokkal kisebb adagokat esznek, mint mi, másrészt pedig szerintem az 1-2 személynek szóló gyors megoldásokat célozzák. A bolti kínálat nagyon nagy százalékát a kész és félkész kaják teszik ki, kiszolgálva a sokáig dolgozó, rohanó embereket.

Tészta fronton is hasonló a helyzet. Amíg spagettiből vehetünk akár egy kilót is, a többiből szintén a megszokott 150 gramm van egy zacskóban. És erre az egyszemélyes adagra kifőzés után csak rá kell locsolnunk a tasakos szószt...Érdekes ugyanis, hogy itt a por állagú étel alapokkal nem találkozni, meglepődve állapítottam meg, hogy itt a tasakok is kész, folyékony állagú szószt rejtenek. Persze a mi adag tésztánkra nem is elég egy tasak…de még kettő sem. :)

Tasakos lötyi szósz, ami egyébként finom :)

Egy dolog van azonban, ahol aztán nincsen liliputi kiszerelés. Nem más, mint a rizs, természetesen. Két kilónál kisebb csomagot nem tudunk venni, de az átlag az 5 és 10 kilós kiszerelés.

Vállunkra vetve vihetjük haza a rizst

Hentest Japánban eddig még nem láttam, illetve egyetlen egy bolt volt eddig, ahol kimérve, pultból tudtam húst kérni, de ahogy a boltok polcain, ott is minden darabos vagy szeletelt volt. Nem találni nagyon csontos húst sem, kizárólag csirkeszárnyat és oldalast, előbbit ráadásul nem egyben, hanem két részére szedve, külön-külön árulják.

Csakis szeletelt és csomagolt hús

Mindenfajta bolt közös jellemzője az éjjelnappali konvinyiken kívül, hogy elég későn, délelőtt 10-kor nyitnak (hétvégén fél 10) és kb. este 9-kor, 10-kor zárnak. Szóval ha itt valaki valamit elfelejtett a vasárnapi ebédhez, akkor újratervezés van, mert a boltba nem tudunk reggel elfutni. A dolgozni és iskolába tartó tömeg a reggelijét és a kávéját pedig kizárólag a konvinyikből vagy az úton-útfélen előforduló automatákból tudja beszerezni.