Big(s) in Japan

Most egy kicsit megszakítjuk japán sorsunk idővonalát és teszünk egy kitérőt...kultúr-sokk rovatunk következik!

Az első naptól kezdve jegyzeteljük és fényképezzük a számunkra meglepő - vagy mondhatnánk lenyűgözően eltérőnek is - dolgokat ezen a nem mindennapi szigeten. Mondanom sem kell, nagyon sok ilyen van. Ami nem is csoda, hiszen Japán egy szó szerint elszigetelt földrészként, viszonylag kevés külső ráhatással alkotta meg az életvitelükhöz szükséges és azt kényelmesebbé tevő megoldásokat, és lett olyan, amilyen, a maga különc módján.

Kijelenthetjük, hogy itt a jelszó a praktikum! És ez nekem marhára tetszik, rengetegszer jön velem szembe valami, amire a reakcióm hogy "Tééényleg, ezt így is lehet csinálni!" 

Több ilyen bejegyzés is lesz, első körben hoztunk nektek egy csokrot a lakásokról, talán eddig ebben a témában van a legtöbb tapasztalatunk. Bár ez a tapasztalat is csak az eddigi másfél hónapunkon alapszik, így nézzétek el nekünk, ha valamit mégsem jól tudunk. És persze bátran javítsatok ki! :)

Külsejüket tekintve, kivitelezésben itt is olyan sokszínűek a lakóépületek, mint nálunk, de legyen szó emeletes, társas vagy családi házról, az tuti, hogy van hozzá erkély vagy egy kis kert. A levegőzésen kívül ennek az lehet a fő oka, hogy itt alapszabály, hogy mindenki a friss levegőn tereget. Benti fregolit még boltban sem nagyon láttam, a külső aggató megoldásoknak viszont egész arzenáljuk van az itteni "eurós" (100 yenes) boltokban és a drogériákban. Ezekből fogok is párat hazamenteni, mert már most imádom a kis helytakarékos mindenüket! De mind közül van egy, ami alapvetően megtalálható minden balkonon: a különféle módszerrel rögzíthető fém rúd, amire nem úgy terítik ki a ruhákat, mint nálunk otthon a kötélre - hogy csak három férfi póló férjen el rajta -, hanem fogassal, kérem szépen! "Hogy ez eddig nekünk nem jutott eszünkbe!", csaptunk a homlokunkra mind, amikor első toyota-i sétánk alkalmával ellestük a módszert. Eddig is imádtam teregetni, de a japán szokások új kapukat nyitottak előttem. :) 

A "rúd"!

Visszatérve a látképre, a japán házak - csak úgy, mint az emberek - a föld színeit viselik, szürke és barna árnyalatokat, néhány lázadó nippon festi csak sötétkékre a falakat. A végleges lakásunk kiválasztásakor tapasztaltuk meg, hogy leginkább acélszerkezetes épületeket húznak fel, de azért láttam már példát fára is. A külső borítás pedig általában valamilyen apró mintás kő falburkoló (olyasmi, mint amit a Praktikerben szokás venni díszburkolatnak), ami messziről olyan fényes hatást kelt, mintha műanyag lenne. Tanult építész kollégáim gondolom már kiabálják is a szakmailag helyes kifejezéseket. :) Pucolt házat errefelé ritkán látni. Sűrű labdapattogtatásaink során azt is megfigyelhettük, hogy egy bizonyos magasságú sávban üregesek a falak, ugyanis ott futnak a vezetékek. Most halkan elmormolok egy imát az otthoni vasbeton panellakásokat napokig ütvefúrózó hősökért...

Változatos utcák

Egy lázadó :)

A modern és a klasszikus

Ami nagyon jellegzetessé teszi a japán utcaképet, azok a lépcsőházak. Ezek olyan hatást keltenek, mintha csak rábiggyesztették volna őket a házakra. Minden esetben nyitottak és pluszban kapcsolódnak az épülethez, nem azon belül alakították ki őket. Lift persze minden magasabb épületben van a lépcső mellett és több esetben indokolatlanul sokat beszél az utazóközönséghez (Ki tudja mit?).

Kígyóznak a lépcsőházak

Egy lakásba belépve szembejön velünk az egyik legismertebb japán szokás: cipőt le! És ez alól nincs kivétel, nincsen "jajj, csak megnézem, lekapcsoltam-e a villanyt" vagy "óó, bent hagytam a kulcsomat, csak belépek", itt minden esetben leveszik a cipőt az előszobában és sokan még papucsra is váltanak. Szintkülönbség vagy eltérő padlóburkolat jelzi, hogy meddig merészkedhet koszos lábbelink. 

Az otthonokban körülnézve egy dolog tűnhet fel elsőként: tele van kütyüvel! Hát persze, hiszen Japánban vagyunk, szóval fejlett technológia és praktikusság. Ezt a kettőt jól ötvözték a lakásoknál is. A kapucsengőt egy elterjedt üzemeltető után "secom"-nak hívják és az ideiglenes, illetve a végleges lakásunk esetében is mindig láthatjuk egy kamerán keresztül, hogy ki akar betérni hozzánk. Ez a berendezés minden lakáshoz egységesen jár, nem a tulaj dönt a beszereléséről. A végleges lakásunkba beköltözve első este nézegettem a kis Secom panelt a nappali falán és láttam, hogy az egyik led pirossal világít. Próba szerencse, megnyomtuk (de csak másnap reggel, nehogy valami armageddon funkciót indítsunk be és még a végén felkel a gyerek) és hát kiderült, hogy ez egy képes üzenetrögíztő. Ha valaki csengetett, de te nem voltál otthon vagy épp a zuhany alatt ordítottad az "Kölyköd voltam"-ot, akkor rögzíti az idő adatokat és képet készít az illetőről. Kicsit félelmetes, de vitathatatlanul hasznos. Ugye-ugye, milyen jól jönne ez otthonra, hogy megtudjuk, a GLS futár  bizony pont akkor jött a megadott 4 órás időintervallum alatt, amíg mi leszaladtunk a kisboltba? :)

Ő hiába csengetett

Az ideiglenes szálláson volt egy kiegészítő masina, ami nem csak a külső, hanem a belső dolgokat is ellenőrizte. Amikor elmentünk otthonról és bezártuk az ajtót, egy kedves női hang mondott nekünk valamit (talán, hogy minden rendben, várlak haza) és szó szerint zöld lámpát kaptunk, hogy mehetünk a dolgunkra. Majd hazaérkezve szintén ez a hang köszöntött minket. Nade az első napunkon, mikor vásárolni mentünk, a fiúk már előre mentek a földszintre és én intéztem a zárást. Ráfordítottam a kulcsot és ez a kedves nénike folyamatosan ismételgetett valamit...csak nem akarta befogni, a lámpa is piros volt. Hűha mondom, a klíma! Visszamentem, lekapcsoltam, de még mindig nem engedett elindulni. Már nagyon mérges voltam rá, ezért gondoltam, motyogj csak magadban, én mentem. Nem lehetett könnyen lerázni, mert még a lifthez sem értem el, már szirénázott. Végül rájöttünk, hogy nem csuktuk be az ablakokat...vélhetően a sok tájfun miatt építették be ezt a biztonsági funkciót. Az itteni ablakokat egyébként nem csukják, hanem húzzák/tolják, mert nagy részük tolós megoldású. Később, a szomszéd példáján láttam, hogy szirénázás esetén negyed órán belül jön is a "secomos" ember ellenőrizni a helyzetet...itt nincs kecmec.

A másik érdekes kütyü a konyha és a fürdő falán egyaránt megtalálható. Ez a meleg víz szabályozó panel, amivel egyrészt be tudjuk állítani, hogy hány fokra melegítse fel a vizet a rendszer, másrészt, ha az esti bundáskenyér sütése közben jut eszünkbe, hogy hoppá, mindjárt pancsi idő, akkor a serpenyő elengedése nélkül csak megnyomjuk a mágikus rózsaszín gombot és a fürdőszobában elkezd megtelni a kád...a praktikusság mellett érzek ebben egy kis lustaságot is, de biztos van rá valamilyen környezettudatos magyarázatuk. :) És ha már kád és környezettudatosság...remélem nem bánja, ha ellopom az infót, de Attila mesélte, hogy az ő végleges lakhelyén a kádra még egy "tetőt" is tud húzni, ami hosszútávon melegen tartja a vizet. Szóval ha a bundáskenyér lassan hűlne ki, akkor sem kell izgulni, a fürdővizünkkel ez nem történik meg. És itt még nincs vége! Úristen, de izgi! Beköltözésünkkor mindent elmondtak a házban lévő gépekről, az asztalon viszont volt egy becsomagolt plusz alkatrész, láthatóan a mosógéphez. Kérdeztük, hogy ez hova való, s a válasz az volt, hogy ó, hát hogyha a mosáshoz a fürdővizet szeretnénk használni, akkor azt ennek a csőnek a bevetésével tudjuk megtenni. Sokkoló és egyben bámulatos ötlet! Bár a japán hölgy is bevallotta, hogy még sosem használta ezt a funkciót. 

A konyhai...

...és a fürdőszobai meleg vizes panel.

 A fürdőben egyébként van még lehetőségünk gombokat nyomogatni, mégpedig a szellőztetés/szárítás/fűtés trió vezénylése érdekében. Ez rá is fér egyébként a helyiségre, mert ahogy nálunk a házgyárakból egyben hozták ki a fürdőszobákat, itt is egyben van kiöntve az egész, csak éppen műanyagból. A plafon alacsonyabb, a küszöb magasabb, olyan érzés, mintha egy vitorlás hajó kabinjába lépnénk be. És a kád, a padló, a plafon, tényleg minden műanyag. Ahhoz képest viszont elég tágas. Egyedül a tokyo-i hotelünkben láttunk épített fürdőszobát. Egyébként olyannyira szeretnek a műanyaggal operálni, hogy az ideiglenes szálláson a párnatöltetünk is abból volt...na az nagyon nem nyerte el a tetszésemet. Pihepárnát ide nekem!

A szellőztetésnek 0-24-ben mennie kell.

A műanyag fürdőkabin

A nem túl hívogató párnatöltet

Van még egy hely a lakásban, ahol előjön a vízzel való takarékoskodás, illetve olyan irányító panellel van ellátva, aminek a kezeléséhez az űrhajós vizsga is kevés lenne...a WC. Többször láttam már keringeni a neten ezt a tényt, és jelentem, igaz: a japán WC tartályok egyben kézmosók is. Szóval, ha leöblítjük a toalettet, a kis csapból a tetején elkezd folyni a víz, amivel kezet moshatunk, miközben telik a tartály. Újra egy fantasztikusan praktikus találmány! Nade az a rengeteg gomb és funkció...ha valaki azt hinné ugyanis, hogy a wc-t csak lehúzni lehet, hát az nagyon téved! Itt teljes alváz mosást lehet végezni, elölről-hátulról, együtt a kettőt, kinek hogyan tetszik, de közben arra is vigyáznak, nehogy megfázzon a kis popónk, beállíthatjuk az ülőke hőfokát is, illetve eredménytől függően az öblítő víz mennyiségét és zúdulásának intenzitását. És még ki tudja, talán a vállunkat is masszírozza dolgunk végzése közben, de nem tudtunk minden gombot megfejteni. Az a legszebb az egészben, hogy ez a gomb-kombináció az összes illemhelyiségben más és más. Nem csoda, hogy sok helyen rájöttek, jobban járnak, ha az öblítés gombját kiemelik és még egy angol "Flush" cetlit is odabiggyesztenek valahova, ha nem akarják, hogy a nomád "alien"-ek mindent elállítsanak. Mi egyébként hamar kikapcsoltuk a szerkezetet, mert Zsombi a második héten szembe lőtte magát a popómosóval és friss, labilis barátsága a wc kagylóval egyből veszélybe került.

Mindig van olvasnivaló a wc-ben...

...amihez azért fordítást is kaptunk.

A lakásokban hűtésre és fűtésre is klíma berendezéseket használnak, így erre láthatóan már az tervezésnél is figyelnek. Az ideiglenes lakásunkban, ami egy 7 emeletes társasházban volt, a kondenzvíz eltűntetése mindkét oldalon külön kis elvezetőcsatornákkal volt megoldva, ami az ereszhez folyatta azt. A végleges szállásunkon a kivezető csövet a terasz betonjába bújtatták be, ahol vélhetően egy nagyobb vezetékbe csatlakozik a föld alatt. Itt nem láttam még falból kiálló és ide-oda csöpögtető kondenzvíz kivezetőket.

Nincs jobb képem a kondenzvíz csatornáról, a kisdobos bal oldalán keressétek :)

Apróbb, meglepő dolgok még a lakások terén, hogy sok helyen van egy kis padló alatti zug a konyha környékén. Mikor először megláttam, rögtön egy titkos alagút lehetősége villant fel a szemem előtt, de hamar rámutatott a kedves ingatlanos, hogy itt leginkább zöldséget szoktak tárolni...szóval pince-funkciót lát el.

Egy másik ilyen kis szösszenet - bár biztosan otthon nálunk is akad ilyen, itt azonban csak ebből a fajtából tudtunk választani - hogy mind az ágyunk, mind az éjjeliszekrényünk elosztóként is üzemel, alapból gyerekzáras konnektorokkal. Nem kell gondolkodni, hová dugjuk az olvasólámpát.

A hálózat itt 110 Voltos (20 perc alatt sem sikerült kemény tojáshabot vernem az otthoni gépemmel), viszont északon, Tokyo környékén 50Hz, délen, Osaka környékén pedig 60Hz jön a konnektorból. Szóval, ha valaki egyik térfélről a másikra költözik, egy kisebb vagyont költhet az új gépparkra.

A jelenlegi bejárati ajtónk kulcsa se kutya...én már nem láttam olyat élőben, de egyből a lyukkártya jutott eszembe róla. 

Összegezve, a japán lakások minden igényünket kiszolgálják, nagyon kütyüsek és nagyon lábnyom-mentesek.