Big(s) in Japan

Egy szó: Toyota. Vagyis, ha pontosabbak akarunk lenni, a Toyoda családnév. Zsombival 2023-as első japán kalandunk Nagoya-ba, a Toyota Ipari és Technológiai Emlékmúzeumba vitt (Toyota Commemorative Museum of Industry and Technology) február elején.

Megmondom őszintén, egyáltalán nem terveztem elmenni ebbe a múzeumba. Mióta Japánba költöztünk, az ajánlott látnivalók között mindig felbukkant a TOP 3-ban mind Toyota, mint Nagoya vonatkozásában, de nem igazán hittem, hogy egy ilyen elnevezésű múzeum túlságosan érdekes lehet. De aztán a több ezer 5-ös értékelés meggyőzött, adtam neki egy esélyt és milyen jól tettem.

A múzeumhoz két átszállással jutottunk el, kicsivel több, mint egy óra alatt. Ez a hely sem akart megkopasztani minket, kemény 500 jen (kb. 1500 Ft) volt a belépő. Ez az összeg semmi volt ahhoz képest, amit ebben a hatalmas épületben a szemünk elé tártak. Alapvetően 2 nagy részre oszlott a kiállítás: a textilipari gépek, valamint az autógyártás pavilonja.

A múzeum főbejárata

A japán textilipar felvirágoztatása Sakichi Toyoda nevéhez fűződik. Rengeteg szövő- és varrógépet talált fel, automatizálta a textilipart Japánban, s ő volt a Toyota Industries alapítója. Az ő nevéhez fűződik az „5 Miért” módszere, amely sokaknak ismerős lehet, hiszen számos munkaterületen használják a mai napig a problémák felderítésére.

A hatalmas előcsarnokot a múzeum szimbóluma, a textilipar egyik mérföldkövét jelentő körkörös szövőgép uralja. Mint sokminden más, ez a szerkezet is működésbe lép bizonyos időpontokban, bár mi sajnos erről mindig lemaradtunk.

A körkörös szövőgép, Sakichi Toyoda egyik legfontosabb találmánya. Ez egy eredeti, 1908-ból származó modell

A csarnokból nyílt még kis szoba, mely a Toyoda családnak és az általuk elért sikereknek állít emléket.

 The hall of fame

A textilipari találmányokat és szabadalmakat bemutató pavilon mellbevágóan hatalmas volt, szó szerint végeláthatatlan. Egészen a gyapot növény bemutatásától indultunk, majd a terem telis-tele volt szövő-, fonó- és varrógépekkel, mind-mind Toyoda nevéhez fűződve. Természetesen, érdekes japán múzeumhoz híven szinte minden gépet be lehetett indítani egy gombnyomással, így működés közben is megtekinthettük azokat. Voltak olyan hatalmas szövőgépek is, melyeknek elindítására külön személyzet állt rendelkezésre és a start után a fülünket is be kellett fogni. Nekem ez nagyon érdekes volt, 3 éves kisfiamnak persze nem, így ezen a részen nem időztünk sokáig.

"Garabo", az 1870-es években kifejlesztett, vízi erővel hajtott fonógép

Az első lépések egyike, mielőtt pulcsi lesz belőle :)

Géptenger

Ez nagyon hangos, de nagyon látványos volt

Csipkerózsika rémálma

A múzeum egy kisebb állomása volt az öntöde, ahol naponta kb. háromszor bemutatták a konkrét fémmegmunkálási folyamatokat. A demonstrációt végző úr olyan szemléletesen mutogatott végig mindent, hogy annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettem abból, amit mond, tudtam követni a folyamatokat. A "show" fénypontja az volt, mikor a 800 fokos elektromos kemencéből kivette a folyékony fémet, s a formába öntötte. Majd, mint egy profi főzőműsorban, a következő pillanatban már megmutatta az előző körben "megsült" és már kihűlt végeredményt. 

Ahol átsétáltunk a következő épületrészbe, a folyosón elhelyezésre került egy hatalmas gőzgép, melyet előre meghatározott időpontokban be is kapcsoltak. A svájci gyártmányt, mely eredetileg Németországban munkálkodott, szintén elindították a közönség számára többször is a nap folyamán.

A gőzgép

Tovább mentünk és ismét egy kis átkötő rész következett, ahol viszont a legérdekesebb kiállított tárgy (vagy személy?) várt minket. Nem más, mint a Toyota Partner Robot, aki – amennyiben ütött az óra – egy rögtönzött hegedű koncertet prezentált nekünk. Igazi hegedűn, élőben. A robot a 2010-es sanghaji világkiállításra készült a japán pavilonhoz. 2014. óta húzza a jelenlegi helyén az emberéhez kísértetiesen hasonlító kéz- és ujjmozgásával. Szerencsére engedték rögzíteni az előadást, itt meghallgatható a két eljátszott zeneszám,

Becsületes neve "Pearl", így mi csak Gyöngyinek hívtuk :)

A robot nem példanélküli, ha egy kicsit tovább mentünk, egy teljes robot zenekarba botlottunk, akik között volt trombitás, tubás, énekes és dobos is. Őket csak nézegetni lehetett, az előadásukat a mögöttük elhelyezett tévén nézhettük felvételről. A konferáló hölgy elmondása alapján ezeket a robotokat a jövőben szeretnék majd az egészségügy, illetve a háztartási feladatok körében bevetni….ajjajj… Az ő tudásukról ezt a videót találtam a neten.

A 2010-es világkiállításon nem csak ezek a robotok mutatkoztak be, hanem kétfajta, igencsak futurisztikus közlekedési eszköz is:

Az "i-unit"...

...és a birodalmi lépegető

Mint kiderült, ezeket a robotokat a Denso Hirose-ben gyártották, mely korábban Toyota gyár volt, jelenleg pedig Ricsi és Attila húzza ott a igát...történelmi helyszín. :) 

A vonós koncert után beléptünk a legnagyobb épületrészbe, az autógyártásról szóló kiállításra. Ezt már több teremben és több szinten tudtuk végig járni. Az elején az öntödei munkák fejlődését ismerhettük meg, majd bemutatták, hogyan alakultak az első Toyota autók formái. Egészen az elején ismerhettük meg a fentebb említett Sakichi Toyoda fiának, Kiichiro Toyoda-nak az életművét. Apja örökségét továbbvíve ugyanis ő alapította meg a Toyota Motors Coorporation céget, amely a szövőszékek után az autógyártásra váltott, implementálva az ott kifejlesztett technikákat. Sajnos a cég hatalmas sikerét nem érhette meg. Az eladások visszaesése miatt felmondott, majd két évre rá meghalt. A céget azonban unokatestvére, Eiji Toyoda vitte tovább, aki világszínvonalra emelte a Toyota márkát.

Kezdeti ívek

Ezután egy látványos kiállításon követhettük végig a különböző korszakok menő atuómobiljait, majd leereszkedve a nagycsarnokba hirtelen egy gyárban találtuk magunkat. Mindenhonnan csattanások, koppanások, robotkar zizegések hallatszottak. Konkrétan berendeztek egy autógyárat, szinte minden gyártósori géppel. Megtekinthettük az üléshuzat-varrástól kezdve az autó vázak robotos ellenőrzésén át a fényezésig az összes munkafolyamatot. És itt is igaz volt, hogy szinte minden gépet elindíthattunk, még nekem is izgalmas volt, akit ez a téma egyáltalán nem hoz lázba.

Baleset-megelőzés is téma volt

Gyár-terem

A robotok itt sem lustálkodtak

Egymás mellett bemutatva a kézzel, illetve robotok által festett formák

Volt egy aranyos kis gesztus is, a hatalmas gépek között volt egy kisebb, ami 2 gombnyomás után minden látogatónak kiköpött egy mini műanyag kisautót, melyből kulcstartót tudtunk készíteni. Ami még nagy pozitív csalódás volt, hogy ez volt talán az első turisztikai helyszín Japánban, ahol minden ki volt írva angolul és amikor élőszóban kommentáltak valamit, ott is mindent külön elmondtak ezen a nyelven. Üdítő újdonság volt. :)

A múzeumban volt még egy úgynevezett Technoland, amit a gyerekeknek hoztak létre, mindenféle játékos kísérlet kipróbálására. Ide külön időpontot kellett foglalni, bár mivel mi csütörtöki napon voltunk, ennek sok értelmét nem láttam, egyedül vártunk a sorunkra. :) A Technoland nagyon jól meg volt csinálva, kipróbálhattunk többek között egy szélgépet, lehettünk mókus a mókuskerékben, amit elindítva egy virtuális szövőgépen dolgozhattunk, illetve ha elég gyorsan nyomkodtuk az autónk motorjának „hengereit”, akkor a játékautónk eljuthatott Toyota-ból Tokióig. Nekem ez egyszer sikerült az 5 próbálkozásból és a játékok nagy része inkább az általános iskolás korosztályt célozta meg, így Zsombi hamar ráunt a helyre.

Technoland, középen a mókuskerék

Meddig jut a kisautó?

Elidőztünk még a nagyon színvonalas ajándékboltban, ahol vettünk néhány jópofa szuvenírt, ebédeltünk is egy jót a büfében, s természetesen a múzeum fénypontját, hegedülő barátunkat megnéztük még legalább kétszer.

Szokásos japán ebéd: rizs, rántott hús, curry szósz

Ez egy autókerék süti, ami pont olyan rossz volt, mint ahogy kinéz. :)

Egy kis ebéd utáni szunyókálással együtt kb. fél 11-től délután 5-ig, vagyis zárásig egy nagyon jó napot töltöttünk el a Toyota Ipari és Technológiai Emlékmúzeumban. Olyannyira, hogy 2 hétre rá újráztunk. :)