Big(s) in Japan

Nehéz kifogyni a témákból, amikre itt kint magyarként (is) felhúzzuk a szemöldökünket. Kezdjük vidáman az évet és lássunk hát még tizenhármat!

1. Hideg vízzel mosnak

Volt már szó a mosógépről, teregetésről, de arról a számunkra igencsak furcsa tényről nem, hogy itt hideg vízzel mosnak. A hideg pedig átlagosan 5 fokos vizet jelent. A mosógépen egyébként nincs is hőfok-választó gomb, illetve legtöbbször programot sem kell választanunk, mert a gép annyira okos, hogy egyedül is felméri, az adott adag ruhát hogy kellene mosni.

(Nem saját kép)

Én azért nem szeretem annyira ezt az automatikus felismerést, mert egy mosás így átlagosan fél órás, ami otthon az öblítés kategória. Így én jellemzően az áztató programot használnom, ami már megfelelően hosszú ideig mos. A hideg mosásnak nem igazán találtam rá az okára, lehet, hogy nem akarnak fűtőszálat javítani. :)

2. Minden csipog, figyelmeztet

Japánban minden okos és extrán bebiztosított. Ennek megfelelően minden gép is jelez, ha valamilyen állapotváltozás következik be. A sorompó addig csipog, míg ki nem fizeted a parkolódíjat, majd még jobban csipog, amikor elenged. Az autópályás kapu egy másodpercre sem fogja be, csak mondja, mondja, mondja. Itt már leírtam azt a történetet, mikor a lakásunk nem engedett elmenni otthonról. A jelenlegi otthonunkban a kávéfőző csipog, a sütő csipog és zenél, a rizsfőző szinte teljes szimfóniát játszik le, ha elkészült benne a köret. Nem győzök mindent halkítani, hogy nyugtunk legyen. Ami viszont a csúcs és valóban hasznos, hogy a gáztűzhely bizonyos időközönként sípol, hogy „Hahó, még mindig ég a gázrózsa, biztosan ezt akarod?”. Ami viszont bosszantó, hogy ha úgy gondolja, eleget főztél már, még fülsüketítőbb hangok kíséretében elzárja a gázrózsát, a főzés leáll. Szóval húsleves pötyögtetés közben sokszor összeveszek vele. :)

3. Menet közben ne egyél

Japánban udvariatlan dolog, ha sétálsz és közben eszel vagy iszol. Ha korog a pocak, meg kell állni vagy le kell ülni egy padra és így már minden a protokoll szerint zajlik. Mi ezt a szabályt nyilván már rengetegszer megszegtük. Bent a Denso-nál is számtalan tábla figyelmeztet a megfelelő sétálásra. A „ne egyél” mellett fontos, hogy ne telefonálj, ne tedd zsebre a kezed. Ha sétálsz, akkor koncentrálj arra, és csak arra.

(Nem saját kép)

4. Esernyő kultúra

Az tuti, hogy a rizs után az esernyő istenét tisztelik a leginkább Japánban. Nagyon sokat használják, nem csak az esőtől, de a napfénytől is ezzel védik magukat. Így aztán szinte nincs is olyan bolt, ahol ne tudnánk venni egyet, illetve szó szerint minden épület bejáratánál van külön esernyőtároló, akár még számzáras verzióban is. Ha mégis bevinnéd magaddal mondjuk egy boltba, akkor külön erre a célra tervezett, hosszú zacskóba tudod becsúsztatni az összecsukott esernyődet, hogy ne csöpögtess össze mindent. De nem kell a kezedben tartogatni, szinte minden bevásárlókocsinak külön esernyőtartó része van. Na és persze kifelé jövet, a vizes esernyő-zacskót a külön erre a célra kijelölt kukába dobhatod ki. Ismételten mindenre gondoltak.

Mindennek megvan a helye

5. Merevség

Ez az ország elmondhatatlanul túlszabályozott. Megszabják, melyik oldalon sétálj, lefelé és felfelé a lépcső melyik oldalát használd, a játszóházban a gyerekek merre közlekedhetnek, stb, stb.

A játszótéri szabályok...az utolsó piktogram valódi jelentésére még nem jöttünk rá

Ezzel együtt érzékeltem azt, hogy itt a spontaneitás leghalványabb szikrája sincs jelen. Valahogy úgy érzi az ember, hogy itt mindennek megvan a jól lefektetett sorrendje, folyamata, amiből nem lehet kilépni. A közlekedésben dolgozók egész nap ugyanazokat a szövegeket szajkózzák, minden párbeszéd ugyanúgy zajlik, s sokszor az az érzésem, ha mondjuk elsütnék egy viccet a pénztárosnak (nem mintha tudnék japán viccet), lefagyna, hogy ez most mi? Arról már korábban írtunk, hogy itt a szabadidőt is úgy töltik el, hogy minden program be van határolva, mettől meddig tart…a kocsmázás és a lagzi is. Nem kis görbe tükröt tart elém ez az ország, de szerencsére hasonlóan negatív tulajdonságaimon már sikerült dolgoznom. :)

6. English? Noooo

Mikor szeretnénk egy párbeszédet lefolytatni egy ittenivel és nyitó japán mondata után sajnálkozunk, hogy csak angolul tudunk, minimális kivétellel teljes az összeomlás. Vakarják a fejüket, hogy jutunk így majd egyről a kettőre. Van aki, úgy tesz, mintha nem is kérdezett volna semmit és inkább némán folytatja a szokásos munkafolyamatot, remélve, hogy a továbbiakban nem lesz megvitatandó probléma, pl. vásárlásnál. Van, aki több kollegát bevetve próbál zöld ágra vergődni velünk, s van, aki rutinos rókaként előkapja a telefonos fordító appot. Pedig Japánban szinte mindenki tanul angolul, a szomszéd kislányok az iskola mellett még esti angol iskolába is járnak. De egyszerűen nem merik használni. Pedig jó lenne.

7. Mindenhol elalszanak

Ez olyannyira igaz, hogy külön kifejezésük van rá: inemuri. Olyan, mintha amikor tétlen állapotba lépnek, akár egy percig is, bekapcsol egy pause gomb és varázsütésre elalszanak. Ez történhet egy padon a parkban, egy étteremben, de a vonaton utazók 70%-a biztosan alszik, bármely napszakban és bármilyen pozícióban: ülve, dőlve, gömbölyödve, állva (akár kapaszkodás nélkül is). Művészi szintre emelték az utazás közbeni szunyókálást. De ha jön a megállójuk, már pattannak is fel. Valósznűleg nálunk is többen bóbiskolnának még egyet reggel a metrón, ha hasonló lenne a közbiztonság, mint Japánban és nem kéne tíz körömmel fogni a táskánkat.

(Nem saját kép)

Egyébként az inemuri-t a szorgalom jelének tekintik, „Szegény, biztos ennyire fáradtra dolgozta magát”. Az utazás mellett főleg irodai munka közben jellemzőek ezek a mikro-alvások. Ricsi már írt arról, hogy ebéd után még bőven hagynak időt egy kis kumásra, illetve nem ritka az sem, hogy egy megbeszélésen bebólintanak. Viszont így is mindig képben vannak, az inemuri fordítása valami olyasmi, hogy „alszik, miközben jelen van”.

(Nem saját kép)

8. Cuki ovisok, terhelt iskolások

Többször volt már alkalmam ovisokat/bölcsiseket megfigyelni itt kint. (Ez a két kategória itt egyébként eléggé egybemosódik.) És hát megadják a módját, na. Az ovisoknak például mindig egyen sapijuk van, bárhol is járnak, attól függően, melyik oviba és melyik csoportba járnak. Toyota központjában volt egy pöttömnyi óvoda. Elég forgalmas városrészről van szó, így gondolom őket azért is úgy levegőztették, hogy kis kordélyokba ültették és az óvónénik húzták őket. Nagyon cukik voltak. :) Itt Josuiban pedig azt figyeltem meg, hogy elterjedtek a gyerek-begyűjtő buszok. Az egyik konkrétan a Dumb és Dumber kutyifurgonját idézte meg. A busz nem egy központi helyen gyűjti be a gyerekeket, hanem mindenkiért házhoz megy. Így az anyukák a kisebbiket a kezükben tartva, „otthonkában” integethetnek a csemetének.

Az gyerekszállító kordélyok

A kisiskolások Kiotóban sem tudtak könnyen elveszni

Az iskolások viszont szinte felnőtt beosztással rendelkeznek. Olvastam is róla, illetve a szomszéd lányokon is látom, hogy minden percük be van osztva. Iskolából hazaérve, akár este 7-kor is elindulnak még külön angolra, vagy hangszeren tanulni, középiskolai felkészítőre, sportolni. Egyszer programot egyeztettünk a szomszéd anyukával és mikor kinyitotta a határidőnaplóját, majdnem hátra hőköltem…dugig volt. Ez elég általános Japánban. A gyerekek sokáig vannak iskolában, majd jön valami különóra, majd házi. Teljesen kifacsarják őket.

9. Hol ül a gyerkőc?

A japánok szabálykövetők, fegyelmezettek, óvatosak, de gyerekülést, azt bezzeg nem használnak. Megdöbbentő, de az országban nem kötelező a használata, a szülőkre van bízva, hogy abban utazik a gyermek vagy sem. Mikor Nagoya-ból Toyota-ba költöztettek minket, külön felhívtuk rá a figyelmet, hogy legyen az autóban gyerekülés. Végül csak egy ülésmagasítóval érkeztek, így volt még egy plusz körünk a központjukba…A gyerekek itt bárhol ülhetnek a kocsiban, láttam már 3 évest az anyósülésre is bepattanni. Mikor nyaralni mentünk, a 4 és fél órás autóutat a kocsiban utazó másik két, 8 év alatti kislány miden biztonsági ülés nélkül nyomta végig. Nekem ez nagyon fura, azért örülök, hogy nálunk ezt szigorúbban veszik. Persze nem is vezetünk annyira óvatosan, mint a Japánok, de akkor sem lehet tudni soha.

10. Jel-rengeteg

Japánban háromféle írásjelet használnak: a kanji-t, a hiragana-t és a katakana-t.

A hiragana összesen 47 jelből áll, melynek mindegyike egy szótagot jelöl, bővebb verziója 71 tagból áll. Ezt használják az őshonos, eredeti japán szavak írására.

A katakana-t veszik elő például az idegen, a jövevényszavak és nevek írásához és hasonlóan szótagokból áll a jelgyűjteménye.

A kanji-k kínából átvett írásjelek és több ezer van belőlük, és egy-egy jel jelentése már sokkal összetettebb.

A három írásmód keveredhet is szövegen vagy mondaton belül. Emellett japánban kétféleképpen is találkozhatunk az olvasnivalókkal: vagy azzal a módszerrel, ahogy mi is írjuk vagy pedig függőleges írással, ahol az oszlopok olvasásánál jobbról balra kell haladni. Ennek megfelelően a könyveket is jobbra nyitva lapozzák, tehát pont fordítva, mint mi.  Ez nem csak a könyvekre, de az újságokra, sőt még a gyerekszínezőkre is igaz.

11. Étkezési szokások

Japánban, ahogy az ázsiai országokban általában, az étteremben nem maguknak, hanem az asztaltársaságnak rendelnek. Mindent középre tesznek és bárki vehet bármiből kedvére. Az éttermek erre is vannak berendezkedve, főleg a yakiniku típus, ahol konkrétan egy sütőlap van az asztal közepén, s a megrendelt nyers ételeket (jellemzően marhahúst) közösen süthetitek meg és fogyaszthatjátok el.

A szó szerint közös ebéd

És ha már étterem…itt megfigyelhető az, hogy az éttermek nagyon be vannak kategorizálva. Itt nincs olyan „sima” étterem típus, mint nálunk, ahol én rendelek egy cordon blue-t vegyes körettel, a férjem egy halászlét, a gyerek meg egy pizzát, netán gyros tálat. Itt már otthon el kell döntened, hogy aznap éppen mire fáj a fogad és választhatsz, hogy ramen levesezőbe mész, rántott húsos helyre, curry helyre, grillezőbe vagy sushi bárba. Egy vendéglátó helyen belül elég ritkán keverednek a stílusok.

 A yakiniku stílust mi is nagyon szeretjük

Miután megtapasztaljuk, hogy az ételrendelés mindig az egész csapatnak szól, ezután furcsa, hogy ’jó étvágyat’ viszont csak maguknak kívánnak. Így igazából nem is a „Jó étvágyat” hangzik el, hanem valami olyasmi hogy „Köszönöm az ételt”, japánul „itadakimasu”.

És hát a legjellemzőbb, a pálcikával evés. Ami persze mindenki számára ismert, viszont nekem azért érdekes volt megtapasztalni, hogy tényleg mindent pálcikával esznek. Kanál és villa még csak-csak akad egy étteremben, viszont kést azt aztán sehol se keressetek. Mikor megkapjuk a jó kis tonkatsu-t, vagyis a rántott karajt, az fel van előre csíkozva, hogy pálcikával fogva el tudd rágcsálni. Zsombi jobb híján kézzel szokta enni, mert nem tudjuk mivel kisebb darabokra vágni. Otthoni használatra a boltokban is nagyon nehezen találtam késeket. A konvinyikben, bármit is veszünk adnak hozzá eldobható evőeszközt (szemétgyártás….). A múltkor vettem hűtött grillkolbászt, ahhoz is pálcikát kaptam…jól esett, hogy ezt kinézte belőlem a néni. :) Zsombit egyébként teljesen megbabonázza a levestésztát homlokhorpadásig pálcikával szipákoló japánok látványa, nem bírja nem bámulni őket.

Szluppp (Nem saját kép)

A gyerekek amúgy jellemzően 2 és 3 éves koruk között tanulnak meg pálcikával enni. A tanulási időszakra kifejlesztettek egy praktikus gyakorló pálcikát is, kicsit hasonlít az ollóhoz.

Gyakorló pálcika (Nem saját kép)

12. Csak mentő ne kelljen

Itt laktunk már egy ideje, mikor feltűnt, hogy ha meghallunk egy mentős szirénát azt még utána nagyon sokáig halljuk. Majd amikor élőben láttuk akcióba lendülni ezeket a kocsikat, rájöttünk, hogy nem azért van ez, mert hosszú az út a helyszínig vagy sokat kell csalingázniuk…a többi autóhoz hasonlóan iszonyat lassan mennek. Rossz nézni, ahogy töszmörögnek, megállnak a kereszteződésnél, körülnéznek, a piros lámpánál épp csak átcammognak. A tudományos múzeumban volt egy tűzoltó szimulátor gyerekeknek, ahol az egyik fontos szabály az volt, hogy maximum 80-nal mehetsz! Szóval kint létünk alatt soha ne kelljen villogós járműre várnunk…

13. Japán megjelenés

Milyenek is a japánok külsőleg? Persze-persze, ázsiai, mandulavágású szem, sötét, leginkább szögegyenes haj. Viszont az alapvető jellemzők mellett a legszembetűnőbb tulajdonságuk az ápoltság. A legtöbbjüknek olyan baba bőrük van, hogy legszívesebben odamennénk és megsimogatnánk. Nagyon sokat foglalkoznak a bőrükkel, s nem csak a nők, a férfiak is. Makulátlan, sima arcbőrrel büszkélkedhetnek. Itt a szakáll, de még a borosta sem divat. A hajuk mindig tökéletes, frissen fésült, fényes. A nők 90%-s hord egyébként frufrut, a férfiaknak pedig viszonylag hosszú hajuk van és látszólag 3 típus közül választanak a fodrásznál. Mikor Ricsi és Attila először eljutottak fodrászhoz, háromszor mondták a hölgynek, hogy lehet még rövidebb, de negyedszerre is lehetett volna. :) A körmükre is nagy hangsúlyt fektetnek, japán férfiakból ki is nézem, hogy manikűröshöz járnak.

Emellett az itteniek mindig nagyon elegánsak. A férfiak szinte mindig ingben és zakóban vannak, még vasúti pályamunkásokat is láttam élére vasalt nadrágban a sínek között. A nők letisztult, lenge, pasztell színű ruhákban járnak, amik viszont sehova sem engednek belátást! Férjem nagy bánatára japán dekoltázst itt még nem láttunk…nyáron sem, a strandon sem, sehol.

Átlagos napi öltözék (Nem saját kép)

És mi még a japán nők ismérve? A görbe lábak. Erre Ricsi hívta fel a figyelmemet, és tényleg elképesztő. Szinte mindenki „O” és „X” lábú egyszerre, menet közben úgy fonják a lábaikat, mint a kalácsot, mindig azt várjuk, mikor botlanak el. Jellegzetes narancsos árnyalatú sminkjüktől pedig olyan hatást keltenek, mint akik elkaptak valami csúnya betegséget. A bőrük hófehér, amit igyekeznek is megőrizni (ezért is öltöznek be télen-nyáron tetőtől talpig), mert itt a barna bőr történelmileg az alantas munkával párosul.

A csinos megjelenés pedig szinte mindig egy sportcipővel párosul. A cipők, főleg a nőiek egyébként nagyon csúnyák, ormótlanok. Elmentem magamnak cipőt vásárolni és nehéz helyzetben voltam, igazából aszerint választottam, hogy melyik a legkevésbé randa. A másik igazság az öltözködés terén, hogy itt bármit felvehetsz, kockásat a pöttyössel, pamutot a szaténnal, stílusokat is keverhetsz, hiszen japánban minden furcsaság teljesen normális. :)