Big(s) in Japan

Folytatásos kultúr-sokkunk második része következik, s egyben a legmelósabb bejegyzés. Azt már leírtuk itt, milyen érdekességek várnak ránk egy-egy boltban, most lássuk, mik várnak minket a polcokon, mi az, ami más mint otthon – bár talán könnyebb lenne azt leírni, hogy mi az, ami ugyanolyan. A bekezdések közé pedig be-beszúrunk egy kis ár-összehasonlítást is. Persze én még az otthoni tavaszi árakon szocializálódtam, tehát ha most rákeresek egy-két termékre, valószínűleg le fog esni az állam. Egyébként drágulás itt is volt/van, hiszen a dollár változása hatással van a jenre. 

A kínált portékákon most a Valor élelmiszerbolt példáján mennék végig. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen e téren nincs könnyű dolgom, mert hát a termékek többségén nincs rajta semmi idegen nyelven, csakis japánul. A hátoldallal sem vagyok kisegítve, mert általában kínai, koreai és nagyon maximum spanyol nyelvvel találkozhatunk. Tehát telefon és a rajta lévő Google fordító nélkül még csak meg sem fordul a fejemben boltba menni.

Belépéskor már rögtön a kiporciózott gyümölcsök tárulnak a szemünk elé. Ami nekünk új, az a japán vagy ázsiai körte, vagyis a nashi. A neve is jó és „személyében” rátaláltunk a számunkra tökéletes gyümölcsre. Olyan, mintha a friss ropogós alma és a nem túl édes körte keveréke lenne. Csak úgy harsog az ember foga alatt, nagyon finom. Aztán vehetjük ugyanezt a formát szőlővel vagy almával keverve, az egyik legjobb alternatíva pedig, hogy a Valorban mindig készítenek vegyes, pucolt-darabolt vegyes gyümölcs tálakat különböző kiszerelésben. Garantáltan friss és makulátlan gyümik vannak benne, a palotai Galambos család tuti nagyon díjazná ezt. :) A prémium minőségnek azonban megkérik az árát, a gyümölcs nagyon drága itt kint, de ezt majd konkrétan az ár-összehasonlításban tüntetem fel. Gyümi fronton szinte mindent találunk, amit otthon is megszokhattunk, talán sárgabarackot nem láttunk egyedül.

A híres japán kocka-dinnye

Kedvencünk, a nashi

A zöldségekkel már egészen más a helyzet. Rengeteg ismeretlen növény jött velem szembe, vagy olyan, amiről hallottam már (kb. a Konyhafőnökben), de sosem próbáltam. Ami viszont a magyar konyhámnak torpedólövés, hogy itt nincs TV paprika, illetve a sárgarépán kívül semmilyen gyökérzöldség, se zeller, se karalábé, se petrezselyem. Erre még erdélyi szakács barátunknál, Lázár Attilánál is rákérdeztem és mondta, hogy ő is próbált termelni zellert, de az itteni kártevők ezt nem hagyták. A nálunk ismert főző tököt sem láttam még, csak valamilyen sötétzöld héjú rokonát, de egyben sosem árulták, mindig csak darabokra vagdosva, természetesen folpackban.  Krumplival is hadilábon állnak, hiszen helyigényes a termesztése, itt meg abból nincs sok. A minősége nem túl jó, s meg mernék rá esküdni, hogy sokszor még annak is halszaga van. A lilahagyma olyan kuriózum lehet itt, mint nálunk az avokádó, egyesével, folpackba csomagolva árulják, a vöröshagyma pedig akkora, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülést lehetne vele okozni. Nagyon sok viszont a leveles zöldség, a legtöbbjük nálunk nem fordul elő. Van viszont kígyóuborka, amire több hét elteltével jöttem rá, mert sokkal csenevészebb, mint nálunk, ízre azonban szinte teljesen ugyanaz. Ami itt nagyon megy, az a fehér káposzta, a babcsíra, a jégcsapretek, a bambuszrügy, a lótuszgyökér és a piros héjú, sárgahúsú édeskrumpli (Satsuma imo). Utóbbi az egyik legautentikusabb street food, a Yakiimo alapanyaga. Ez egy egyszerű, faszénen egészben sült édeskrumpli, hagyományosan barna papírba csomagolva. Ez egyébként a Valorban rögtön a bejárat mellett egy folyamatosan melegített pultról is megvásárolható, próbáltam már, isteni karamellás íze van.

A fincsi Yakiimo

A babcsíra mindenféle formában előfordul, még tömlősen is

Nyavalyás ubi :)

A hagyma nagyobb, mint a krumpli...

Gombából hatalmas a választék és csiperkét is találni

A mirelit részleg viszont csapnivaló. Mármint zöldség-gyümölcs szempontjából. Ebben a bazi szupermarketben összesen kétféle fagyasztott gyümölcsöt találtam, zöldségből pedig kb. 6-8 félét. A standard az az apróra vágott újhagyma, a kukorica, a zöld hüvelyű zöldbab, hüvelyes szója, kb. kétféle vegyes zöldségkeverék. Zöldborsót nagyon sokáig vadásztam, mert amíg nálunk az egyik legalapvetőbb, itt nem található meg minden boltban. Babot is nehéz találni, mert itt inkább a szójababot használják helyette.

Fagyasztott elősütött termékekből viszont végeláthatatlan a választék, négy hosszú mélyhűtő sor csakis ezekkel van tele. Mindenféle egytálétel, hús-, hal és rákkészítmények, tempurák, meg Isten tudja milyen kreálmányok állnak lesben a csomagolás alatt. Próbálkoztam már néhánnyal, de elég lutri, hogy A) milyen lesz az íze és B) tényleg abból van-e, mint amit sikerült lefordítanom.

Rengeteg, maximum 10 perces kaja

Fentiek mellett is rengeteg a műkaja Japánban. Ez az egyik nagy ellentmondás itt. Büszkék arra, hogy milyen egészségesen étkeznek (pl. 15 év alatt nem lehet kapni gyerekvitamint, mert hát az egészséges Japán koszttal mindenhez hozzájut a szervezetük….), de mára már igencsak átvették a hatalmat a csak mikrózandó főételek vagy a csomagolt pékáruk, édességek. Itt csak a bögrés leveseknek külön sora van, de mondhatnánk még a csak melegítést igénylő, dobozokba bújtatott főételeket, szószokat is.

A dobozok kész, csupán melegítést igénylő szószokat rejtenek, élükön a japán curry-vel (ami egyébként az egyik kedvencem)

Az egyik legjobb japán étel, a gyoza

Az előrecsomagolt hűtött társaikkal szemben a meleg, friss készételek nagyon gusztusosak, sokszor választunk belőlük. Ebben a régióban szerencsére a rántott bármi az alap étel, köztük is kiemelkedik a Tonkatsu, ami igazából rántott karaj. Általában rizzsel és finomra reszelt káposztával kínálják és nyakon öntik a Tonkatsu szósszal, ami egy édeskés zöldséges-gyümölcsös szósz. Rengetegféle salátát és tekercset kínálnak, nameg persze sushi válogatásból sincs hiány. Azért vannak furcsa alakzatú dolgok, amiket nem mindig sikerül beazonosítani lefordítva sem, ezekkel inkább nem próbálkozunk. Az viszont közös ezekben a friss ételekben, hogy gyönyörűek, frissek, makulátlanok, még egy kicsit fonnyadtabb salátalevelet sem láttam bennük soha. 

Panír hegyek!

Ami még dögivel van, azok a snackek. Tele vannak csomagolt édességekkel, sütitől a kekszen át a rengeteg csokiig és cukorig. A japán csokik viszont nagyon finomak, állítólag már a svájcit is leelőzték. Ropit is találni, csak épp sósat nem. Van epres, vajas, paradicsomos, baconos, stb…Van egy külön sor, ahol igazi japán rágcsákat lehet fellelni, például a rákszirmot és mindenféle ragacsos-ropogós-sós-édes nasit. Nekem már van ezekből kedvencem, ezek szerencsére még nem a szárított polip kategória. Nagyon nagy keletjük van a szárított szalámi és sajt féléknek is. Meg is örültem, hogy lesz valami füstölt kolbász-szerű, de ez sajnos egy más kategória.

Hamisítatlan "mindenízű" japán rágcsák

A szárított szekció

A sütős részlegen meglátszik, hogy itt nincs normál méretű sütő, néhány előre összekevert dobozos sütialapot és meglepően kis kiszerelésű (általában 10 gramm) és elég drága kiegészítőt találunk csak. Lekvárból elég széles a kínálat (persze a jó kis sárgabaracklekvárunknak nyoma sincs), illetve itt is találunk magyar akácmézet. De nem csak hogy találunk, a legtöbb boltban kiemelik prémium minőségét és általában a legdrágább méz a polcon. Erre büszkék lehetünk. A játszótéren már minden anyukának elmondtam, hogy menjenek a Valorba magyar mézet venni. :)

És egy kis kitérő sztori, hogy mennyire más itt az ízlés…van egy kisbolt, ami nemzetközi árukat kínál. Ott szoktuk beszerezni a Nutellát, mert azt is nagyítóval kell itt kint keresni. Egyik alkalomkor nem találtam a szokott helyen, így hát megkérdeztem a pénztáros hölgyet a Nutella képét mutogatva, hogy most van-e. Hümmögött, majd segítséget kért. A másik hölgy jól megnézte a képet, majd bement a raktárba. Majdnem csak egyből visszajött, hogy hadd nézze meg még egyszer a képet. Itt már kapizsgáltam, hogy itt nem nagyon esznek Nutellás kenyeret a gyerekek, így mondtam, hogy vigye magával nyugodtan a telefonomat. Nagyon hálás volt…ketten bementek a raktárba, majd onnan hárman jöttek ki és a telefonomat maguk elé tartva kutattak a polcon és végül meglett a finomság! Óvatosan hozta felém, hogy erre gondoltam-e. Jót mosolyogtam a szituáción. :)

A Nutellát nem ismerik, bezzeg még a fagyiba is ezt az édes szójababos tölteléket teszik...

Nade vissza a sorok közé… A Valorban kínált szószokkal több medencét is meg lehetne tölteni és nagyon sajnálom, hogy nem nagyon volt még alkalmam végig bogarászni őket. Többet próbáltam már és mindegyik finom volt, az eddigi kedvencem és talán a szójaszósz után a legelterjedtebb, a pirított szezámmag öntet.

Szósz-rengeteg

A savanyúság részleg is teljen más, mint nálunk, konkrétan semmi sincs, amihez otthon hozzászoktunk. Csak savanyú uborkát tudtam szerezni török boltból, illetve a fent említett Nutellásból. Viszont van savanyított gyömbér, jégcsapretek (egészben, zölddel együtt), kimchi (fermentált fűszeres kínai kel saláta), babcsíra és mindenféle alga.

 rizs egyeduralma meglátszik a többi köreten. Bulgur nincs (csak török boltban találtam), kölesre sem leltem még a polcokon, illetve tésztafronton is nagyon korlátolt a helyzet. Spagetti spagetti hátán, emellett van még 3-4 alakzat és slussz passz. Van még egy sápadt szélesmetéltjük, amit ők levestésztának használnak (és szintén egy külön sort kapott), nekünk elég jó volt vele a mákos tészta. :)

A felvágott felhozatal egyhangú, szeletelt sonkák tömkelege. De azokból van köralakú, nagy téglalap, kis téglalap, apróra vágott, amilyet csak szeretnénk. Szerencsénkre a Valorban van egy fajta száraz szalámi, illetve minden boltban találtunk eddig császárszalonnát. A virslik kicsit mások, mint nálunk, aprók és nem annyira homogének, nekem az olaszfelvágott jut róla eszembe, ha elkarikázom. A sajtfelhozatal is gyenge és drága, van gouda, edami és valami trappista szerű. Egy kis camambert is befigyel azért, illetve lehet kapni lapka és kockasajtot is. Utóbbi esetén kicsit bevadultak, mert van vaníliás-mazsolás, áfonyás és mindenféle elborult ízesítésű. A sajtoknak még egyébként gyanúsan hosszú a lejárati ideje, néha rémisztően hosszú.

A húskínálat nagyon jó minőségű, a választék azonban itt sem nagy. A három fő hús a marha, sertés, csirke. A marhahúsok gyönyörűek, szinte megszólalnak, igazi húsmarháktól származnak. A marhára és a disznóra is igaz, hogy a szelet húsok egyáltalán nem sikítanak a kloffolóért, mert nagyon vékonyra vágják őket, marhából maga a darab mérete is kicsi. A marhahúsok viszont tényleg annyira prémiumok, hogy egyszerűen egyiket sincs szívem összedarabolni egy gulyásleveshez vagy pörkölthöz. :) Csirkéből a szárny mellett mellfilét és májat lehet kapni, csirkecombot néha láttam filézve. Ellenben gyönyörűen megtisztított csirkeporcogót lehet kapni….Ami nekem furcsa, hogy kacsával még nem találkoztam…talán Kínában jobban a konyha része, mint itt.

Marha jól néz ki!

De hát Japánban nem is a hús a lényegesebb, hanem a tenger lakói! Az egész boltot belengi a halszag, ami nem véletlen. A legnagyobb részlegük (összesen 4 hosszú hűtött pult!) az extra friss halaknak és tengeri herkentyűknek van szentelve. Van itt minden, ami csak hálóba akadhat vagy csónakra ragadhat…igen, a gyönyörű, makulátlan halfilék és kagylók mellett azért ott csápol nekünk a polip a kis alutálcáról, illetve kilóra vehetjük a kis tengeri rovarszerűségeket, miután cinkosan összekacsintottunk egy, akár fél méteres rákkal. Elképesztő a kínálat és ha szeretném a halat, ennek biztosan nagyon örülnék, de emiatt ezt a részt mindig csak érdekességként megnézem, majd továbbsuhanok. 

Viszont halból és egyebekből tényleg akkora a választék, hogy az csak egy képgalériába fér be:

Képgaléria - kattintásra nyílik

Alkoholos italból, főleg sörből és az úgynevezett chuhai-ból - ami olyasmi, mint nálunk egy gyümölcsös sör - , elég nagy a választék, viszont kupakgyűjtő bátyám nagy bánatára itt az import sörökön kívül nem lehet üveges kiszerelést kapni, csakis dobozos van. Gondolom, a hulladékkezeléshez lehet köze ennek is… Itt nem árt figyelni az árakat se, mert Attilánkat gyorsan beavatták a segítő japán kollégák, hogy az a sör, ami 200 jentől kezdődik, az tényleg sör, ami alatta van, az csak valami olyasmi.

A tejtermék kínálat szerencsére roppant kielégítő, első e-mailem volt anno a Japan Mobility csapatának, hogy „Hol van a tejföl???” Szerencsére kiderült, hogy szinte mindenhol. Bár az itteni sour cream (szó szerint „savanyú krém”) tényleg sour, mert natúr joghurtot kell hozzá kevernünk, hogy jobban hajazzon az otthonira. Volt már, hogy a natúr joghurt helyett véletlenül vaníliás-citromosat sikerült vennem, kicsit érdekes volt a lángoson, de ilyen bakik itt sűrűn előfordulnak…Ricsi is hozott már jégcsapretek helyett főzött vákuumos bambuszrügyet és az első pörkölt is ecettel készült olaj helyett. :) A túró viszont szinte teljesen megegyezik a miénkkel, viszont ezek esetében is nagyon spóroltak az adagolással, az árazással viszont már nem annyira. A vajak viszont nagyon finomak, a többségük igazi vaj.

A téves jégcsapretek :)

A pékség résznél friss pékárut nem találunk, itt is minden be van csomagolva és késztetést éreznek arra, hogy mindent megtöltsenek valamivel. A kenyér szinte kizárólag csomagolt és szeletelt, viszont nem olyan, mint nálunk a toast kenyér. Sokkal nagyobb és sokkal vastagabb. Mint nemrég egy receptes újságból rájöttem, azért olyan vastagok a kenyérszeletek, mert itt sokszor felvágják és megtöltik őket például curryvel vagy szaftos tésztákkal, majd összesütik a széleket (természetesen ezt is lehet előrecsomagoltan kapni). Talán háromféle natúr áru van, a kenyér, a zsemle és a hotdog kifli. Mindegyik édes és 2 falásra meg lehet enni. Ja és például teljes kiőrlésű pékárut ne is keressünk…eddig egyfélét láttunk, az sem mindig van…szóval becsüljük meg a magyar pékségeket is! Sűrűn forgatom mostanában a kedvenc kenyeres könyvemet és pár hete felcsaptam inkább házi péknek. Friss élesztőt viszont nem lehet kapni, be kell érni a szárítottal, meg persze lehet kovászt gyártani. A friss élesztő mellett napraforgó olaj sincs, ők repcét vagy repce+szója olajat használnak. Számunkra hagy egy kis mellékízt az ételekben, viszont szinte nulla olajszag marad utána a lakásban.

"Öven fresh"...aha, persze

Pipere holmikkal nem bővelkednek annyira a szupermarketek mert itt elég sokféle, hatalmas drogéria működik. Ami jellegzetesség hogy pl. pelenkából csak kicsi babakorban van nadrágpelenka, utána csakis bugyipelus kapható. Illetve mindenfajta tusfürdő, sampon, balzsam, mosószer, stb. utántöltős. Tehát eredeti flakonban veszed meg először és utána csak az utántöltős tasakban, ami kb. 30-40%-kal olcsóbb is. Dezodorból van meglepően karcsú kínálat és stift típusú szinte egyáltalán nem kapható.

Egy átlag vásárlás nálunk kb. 7-8 ezer jennél áll meg, ha megpakolom hússal a mélyhűtőt, akkor 15 körül. Ahhoz, hogy ez nem több, nagyban hozzájárul az a tény, hogy a japán élelmiszerboltokban nincsen pénznyelő "Lidl középső sor". :) Abban viszont biztosak lehetünk, hogy itt a pénzünkért csakis friss, tiszta és hibátlan árut kapunk, a minőség garantált minden boltban.