Big(s) in Japan

Ezt a bejegyzést Rezsabek Nándornak ajánljuk.

Nándi, szeretettel gratulálunk a „Fél évszázados kalandozásaim” című kötet megjelenéséhez. Kívánjuk, hogy újabb ötven év múlva jöjjön a következő adag. Alig várom, hogy nekikezdjek az első 50 évednek.

Látogatás a nagoyai Tudományos Múzeumban

Már érkezésünkkor is tudtuk, hogy Nagoya-ban kellően híres, nem mellesleg csillagászatban és űrkutatásban gazdag múzeum létezik. Ami pedig véglegesen eldöntötte, hogy ide eljövünk, az az a tény, hogy a világ legnagyobb planetárium kupoláját foglalja magában. Így egy szép szombaton felkerekedtünk, hogy megnézzük magunknak a múzeumot, hivatalos nevén a Nagoya City Science Museum and Planetarium-ot. Már a metróból kiszállva tudtuk, hogy nem tévesztettük el az állomást, egy gyönyörű mozaikkép díszítette a megállót, ami az állatövi jegyeket ábrázolta.

A metró aluljáróban már hangolódunk

Az első fél órát már úgy el lehet tölteni, a múzeumnál, hogy be sem megyünk. Az épület előtt ugyanis egy – a JAXA (Japan Aerospace Explorataion Agency - Japán Űrügynökség) és a Mitsubishi által tervezett - „H-IIB” indítórakéta foglal helyet teljes pompájában, nem mellesleg eredeti alkatrészekkel. Ezt a két fokozatú rakétát főként arra tervezték, hogy ellátmányt, akár 8,000 kg hasznos terhet vihessen például az ISS-re (Nemzetközi Űrállomás).  2009 óta 9 indítást élt meg ez a típus, és eddig hiba nélkül vette az akadályokat.

A "H-IIB" impozáns látvány, erős kezdés

Miután itt kigyönyörködtük magunkat, már elénk is tárul a múzeum impozáns épületegyüttese, melyet a planetárium gömbje tesz egyedivé, amely Halálcsillagként „lebeg” két épület között. Alapvetően három egység alkotja a múzeumot: a Csillagászati (Astronomy building) a legrégebbi, ezt 1962-ben nyitották. Ezt követte a Tudomány és Technológia egység (Science and Technology building), amit 1964-ben adtak át. Az Élet-tudományi részleg (Life Science buliding) a legfiatalabb, 1989 óta üzemel. Összesen hét emeletes az épület, melynek legtetején egy impozáns távcső foglal helyet, de erről majd később.

A világ legnagyobb planetáriuma

Beálltunk hát a sorba, ami nem hogy kicsi lett volna, de elképesztő embertömeg várakozott belépésre. Szinte hihetetlen volt, hogy egy remek kiránduló idős napon ilyen sokan választják a tudományt napi programnak. Mi egy kombinált jeggyel nyitottunk, amely a teljes múzeumra és a planetáriumra is érvényes volt, ezért elkértek kemény 800 JPY-t (ez kb 2,400 HUF – még). Ha csak a múzeumra kíváncsi valaki, annak 400 JPY-t (1,200 HUF) kell elkülönítenie a zsebpénzéből. Belépés után egyből egy megmosolyogtató dologgal találkoztunk: a csomagmegőrző szekrényünket nem annak számáról jegyezhettük meg, hanem a periódusos rendszer adott eleméről. A planetáriumi előadásig volt egy bő óránk, szóval elkezdtük keresni a dínó csontvázat, mert Zsombinak éppen ez a mániája. Sajnos az angol feliratok hiánya nem segített, kellett egy kis idő mire kiismertük magunkat az épületben. Szóval ekkor csontvázat még nem találtunk, ellenben egy interaktív periódusos rendszert, és mindenféle napi használati tárgynak a keresztmetszetét igen. Az már itt feltűnt, hogy a múzeum szuper interaktív, minden korosztály nagy örömére. Ebben a teremben volt egyébként egy hűtő kamra is, ahol ki lehetett próbálni, hogy milyen érzés -30 fokban létezni. Attila és Ricsi majdnem bevállalta, de végül a múzeum sokasága továbbsodort minket. Később kiderült, hogy a „Tudomány és Technológia” részt néztük meg először.

Képgaléria 1 - Kattintásra nyílik

Izgatottan mentünk hát a planteráiumba, ami viszont sajnos csalódás volt. Nem kicsi. Az előadás 90%-ban a kupolára vetített csillagos égboltot nézhettük, melyen egy kurzorral hadonászott az előadó, így ez pokolian unalmas volt. Sajnos a japánok nem hazudtolták meg magukat: duma, duma hátán. Itt nem tudják, hogy „sok beszédnek sok az alja”. A bolygókat szinte csak és kizárólag fényes pontként láthattuk a csillagos égbolton, egyszer-egyszer mutattak olyan képet, amilyennél otthon a kezdő asztrofotósok is jobbakat lőnek egy közepes estén egy 15cm-es Newton-nal. A hölgy pedig csak mondta, mondta és mondta. Az utolsó öt percben láthattunk a Szaturnuszról egy animációt és ennyi. Szóval ebből a technikából és ebből a méretből sokkal-sokkal többet ki lehetne hozni, főleg a gyerekeknek. Nem hiszem, hogy ettől lázba jöttek. Ami érdekesség, hogy – természetesen -  itt a szigeten a bolygókat sem úgy hívják, mint a világ nagy részén. A teljesség igényével: Merkúr – Szuiszei (水星) – nagyjából annyit tesz, hogy a Naphoz legközelebbi, ahol nincs víz. Vénusz – Kinszei (金星) – aranyként ragyogó. Föld – Csikjú (地球), mi mindannyian chikyújin-ek, vagyis Földlakók vagyunk. Mars – Kaszei (火星)  - a Tűz bolygólya. Jupiter – Mokuszei (木星) – Ez esetben a japánok egy vörösfenyő erdőre asszociálnak, hatalmas fákkal. Szaturnusz – Doszei (土星) – Itt pedig egy felettébb érdekes logikát követtek. Mivel a Saturnus ugyanúgy kezdődik, mint a Saturday, ezért ők a saját szombatjukról a „doyoubi”-ról nevezték el a bolygót. Uránusz – Tennószei (天王星) – Ahhoz hasonlatos az elnevezés, mint mikor a királyt „Őfelségének” szólítjuk. Neptunusz – Kaiószei (海王星) – A tengerek királya. Becsületből jöjjön a Pluto is: Meiószei (冥王星) – Az alvilág Istene. Kérném a japánul tudó olvasókat, hogy korrigáljanak, ha szükséges.

Amennyiben jól értettem, ez volt az előző planetáriumi vetítő

A kissé lelombozó planetárium után azért csak megtaláltuk a dínó csontvázat, aminek Zsombi igencsak örült. Itt egyébként különböző korokból fennmaradó őskövületeket, fosszíliákat, ammoniteket is megcsodálhattunk, valamint lemérhettük egy kis szeizmográffal, hogy mekkorát tudunk dobbantani, majd vulkán-gőzt is generáhattunk. Ezt természetesen már a „Life Science”, tehát az életet bemutató egység részeként tekintettük meg. Egy szinttel feljebb az emberi test részletes és interaktív bemutatása következett. Sajnos továbbra is kevés angol felirattal találkoztunk, de azt azért megtudtuk, hogy játékosan bemutatásra kerültek az idegpályák, a szem, és a különböző belső szervek működése is. Tényleg minden úgy lett kitalálva, hogy a két és fél éves is élvezze, de nekünk is mutasson újat – ebből a témából mondjuk nem nehéz.

Képgaléria 2 - kattintással nyílik

Ezt követően betévedtünk egy terembe, ismét a technológiai részen, ami nagyon zajos és nyüzsgő volt. Ez volt az a hely, ahol a gyerekeknek mindent megfoghattak, kézbe vehettek, tele volt elvégezhető látványos kísérletekkel, a legtöbb játékos köntösbe csomagolva. A termet a középen lévő vízi „erőmű” uralta, így aztán a víz mindenfajta tulajdonsága bemutatásra került és persze itt is mi irányíthattunk. Semmi rendszer nem volt abban, ahogy a múzeumban haladtunk, de bonyolult számításaink szerint a felettünk lévő emelet maradt még ki. Fel is kukkantottunk és hát persze, hogy a tematika a közlekedés volt, telis-tele vonatokkal. De nem csak a vitrinbe lévő körülbelül 40 féle vasútmodellt csodálhattunk meg, hanem a középen elterülő hatalmas terepasztalt is, ami Nagoya kicsinyített mása volt és a városban működő, menetrendszerinti vonatok útját mutatja be. Nagyjából fél óránként egy demot is láthattunk, amit egy múzeumi dolgozó irányított és narrált. Nem meglepő módon, Zsombit nehéz volt onnan elrángatni, így viszont közben mi bátran körbenézhettünk. Nagyon érdekes volt a szimulált tájfun, ami mellettünk csavarodott a magasba, de többek között helyet kapott itt egy folyton mozgó Denos-s robot is.

Képgaléria 3 - Kattintásra nyíilk

A végére hagytam a csillagászattal foglalkozó rész bemutatását, természetesen engem ez mozgatott a leginkább. A stílus hasonlóan interaktívra sikerült, mint a múzeum több részén. Az egyik teremben a távolság fogalmát igyekeztek felfoghatóan bemutatni, a falon körbe infografikával. Nekem nagyon tetszett a csillagképek bemutatása, amelyeket apró led izzók mutattak meg a plafonról lelógatva. A lényegét az adta, hogy a random fénypontok csak egy nézőpontból (a földiből) alkották meg a csillagképeket, csak úgy, mint a valóságban. Ebben a szobában kapott helyet egy kis távcsőtörténelem is. Régi idők eszközeibe is bele lehetett kukkantani, természetesen csak vetített képen láthattuk a Szaturnuszt vagy a Jupitert. Természetesen rengeteg makett, kapott helyet a kiállítótérben, illetve a Bakonyi Csillagászati Egyesület LEGO marsjáróihoz nagyon hasonló asztalt is találtunk.

Képgaléria 4 - Kattintásra nyílik

Egy következő terem azzal indított, hogy a múzeum tetején lévő 800/8000-es (80cm tükör átmérőjű, 8 méter fókusztávú) Cassegrian teleszkóp, élő képét vetítette kb. 2m átmérőben egy asztalra. Ennek a távcső rendszernek akadt még egy 200/2000-es és egy 100/816-os refraktorja is. Sajnos nem lehetett bemenni az eszközhöz, de ebbéli törekvéseim még nem hagytak alább. A Nap élőképe után a műholdak pályáját követhettük egy irányító pult mögül, és egy eldugott részen találtunk rá végre a meteorit sarokra. A „választékot” bőnek nem mondanám, de a Gibeon meteorit darab igen impresszív méretű (sajnos súlyára vonatkozó adatot nem találtam még a honlapon sem). Azért büszke voltam akkor, hogy ebből nekem is van otthon egy darabka. Ezek mellett gyönyörű pallazitot lehetett még látni. Itt jutott eszembe az egyébként, hogy semmi olyat nem mutatott ez a múzeum, amit otthon ne tudtunk volna megtapasztalni. Ez nem az élményt rontotta, inkább büszkeség, hogy kis hazánk is rendelkezik mindazzal, amivel a nemzetközi csillagászati élet (bár az én mintavételem nagysága nem reprezentatív).

Képgaléria 5 - Kattintásra nyílik

Kis családom annyira élvezte ezt a kirándulást, hogy Zsombi azóta már kétszer kérte édesanyját, hogy menjenek el a múzeumba. Természetesen a játszó rész, a dínók és a vonatok jelentik fő indokot, de azért a bolygókat is felsorolja már sorban. J Bár a távcsövemet nem tudtam kihozni, azért nem maradunk csillagászati élmény nélkül, november 8-án teljes Holdfogyatkozást láthatunk majd itt Japánban.